Anne L. Green: Végzetes csábító
Fülszöveg:
A legnagyobb bátorság az álarc levételéhez kell
Olivia és Niko a közös jövőjük reményében veszélyes feladatot vállalnak. Úgy döntenek, együtt épülnek be a maffiába. Niko álszemélyiségeit felhasználva a bejutás egyszerű ugyan, de a kiszállás korántsem az. Küldetésük során nem bízhatnak meg senki másban. Egyetlen hiba és oda a gondosan kidolgozott álca. Az egymásba vetett bizalom jelent számukra mindent. A túlélést. A kalandok során azonban újabb megdöbbentő, sokkoló darabkák kerülnek elő Niko múltjából. Veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe kerülnek, de ezek közül egyik sem olyan hátborzongató, mint Niko alteregóinak rengetege. Minden zavarossá válik, és még ők sem láthatják előre, mi történik, ha nem a rosszfiú lesz jófiúvá, hanem a jó kislány válik rosszá.
Bár mindkettőjüket más motiválja, a céljuk azonos: megszabadulni a láncaiktól és felszámolni a bűnszervezetet.
De Niko már érzi azt, amit Olivia még csak nem is sejt: a megmenekülés talán nem is lehetséges mindkettejük számára.
A Végzetes csábító a Csábító-sorozat harmadik része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében soha nem tudhatod, mi fog történni.
Értékelés:
Sosem titkoltam, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akik végig az írónő mellett voltak, amíg megszületett Niko és Olivia története. És, hogy miért is hangsúlyozom ezt annyiszor? Mert ennek ellenére, amikor végre a kezembe vehettem, nem lapoztam bele. Nem kerestem meg bizonyos részeket, hanem nekiültem, hogy az első betűtől az utolsóig újra végigolvashassam és együtt izguljak a szereplőkkel. Igen. Hiába az ismereteim, hiába tudtam mikor mire számítsak, még így is görcsbe rándult a gyomrom egyes események olvasása közben.
Anne tökéletesen megmutatta milyen erőt adhat nekünk, ha tudjuk, hogy valaki bízik bennünk. Megmutatta a szerelem erejét. A történet, ami három könyvön keresztül tart minket kétségek között. A figyelmünk egy pillanatra sem lankadhat, hisz sosem tudhatjuk, hogy mikor gazdagodhatunk újabb információ morzsákkal...
Niko és az ő titkai... Amikor már azt hinnénk végre megismerhetjük jön az újabb pofon. Épp csak feltápászkodnánk a földről, amikor a múlt egy darabja, újra letaglóz minket. Egy percre sem lélegezhetünk fel. Az írónő munkásságát ismerve is felébred az olvasóban a kétség, mi van, ha ebből a helyzetből még ő sem tud mindenkit kimenekíteni?
Mit éreztem olvasás közben?
Biztosan állíthatom, hogy végigjártam a teljes érzelmi skálát. Egy percre sem volt megállás, nem pihenhettem. Olyan volt, mintha a könyv kinyitásakor beszálltam volna egy páternoszterbe, ahonnan képtelenség volt kiszállni. Egyszer emelkedtem, majd mielőtt a felső szintre érhettem volna kifújva az eddig benntartott levegőt újra elindultam a mélybe. A bizonytalanság, a Niko lelkét mérgező kétségek rám is átragadtak. Csak álltam döbbenten és néztem, ahogy a szemem előtt elsuhan minden, amit eddig oly biztosnak véltem. Aztán mielőtt megérkeztem volna a legalsó szintre, felcsillant a remény. A lift újra elindult felfelé és ez mind addig tartott, amíg az utolsó betűt el nem olvasva megérkeztem a megfelelő emeletre.
De hogy melyik volt a végállomás?
Azt derítsétek ki ti!
Ez a rész megmutatja nekünk milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek...
Megmutatja mire vagyunk képesek, ha úgy érezzük veszélyben van az az ember, akit mindennél jobban szeretünk.
Megmutatja, hogyan léphetjük át saját határainkat, sőt... Nem csak átlépjük azokat, de kilométerekre távolodunk attól...
Az olvasóban sokszor merül fel a kérdés... Ebben az esetben én vajon mit tennék?
Jó kérdés... Ki tudja... Az ember ereje akkor mutatkozik meg, amikor igazán nagy szükségünk van rá.
Kegyetlenség, brutalitás, cselszövés, árulás...
Humor, szenvedély, bajtársiasság, összetartás, szerelem...
És ez mind egy könyvben!
Egy biztos Anne L. Green ezzel a trilógiával nagyot alkotott, nekem mégis az utolsó rész a kedvencem. Itt annyi szál, annyi csavar és izgalom keresztezi egymást, hogy az olvasó nem győzi kapkodni a fejét.
És amikor azt hiszed ezt már lehetetlen fokozni, bebizonyítja, hogy ismét csak tévedtél...
Kedvenc idézetek:
"A francba az észszerűséggel! Ha ő a kábulat, én nem akarok tiszta lenni."
"Ahogy te feladnád magad szerelemből, úgy én is bármeddig süllyednék érted."
"Én már egyébként is a szőkéket szeretem. Azaz csak egy szőkét, aki most éppen barna."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése