Carrie Cooper: Bábok tánca
Fülszöveg:
Eltűnt szerelme utáni nyomozásának köszönhetően Lili Green ismét belekeveredik egy olyan ügybe, amiből sehogyan sem találja a kiutat. Lili Gérard Laconte, a nagy hatalmú, francia üzletember villájában ragad, és bár a férfi tökéletes házigazdaként viselkedik, a helyszín különleges, szabadelvű, mégis elzárt világa teljesen felbolydítja a lány lelki békéjét: a francia felső tízezer mérhetetlen luxusa veszi körül, a vendégek kötetlenül élvezhetik a testi-lelki örömöket, miközben gondosan elrejtett kamerák figyelik őket. Ebben az irreális valóságban minden egészen más megvilágításba kerül, még Lili igaznak vélt szerelme is. Vagy talán éppen az igazságot tárja fel?
Lili nem is sejti, milyen játék részesévé válik, ám a színpad készen áll, a bábok pedig elkezdik táncukat…
A Bábok tánca a Marionettjátszma második része.
A szemtanú és az Ügynök tűsarkúban című könyveiért Aranykönyv-díjra jelölt Carrie Cooper ezúttal egy romantikus, érzelmes, szenvedélyes utazásra hívja az olvasót a női lélek átláthatatlan világába.
Már tűkön ülve vártam, hogy végre a kezembe vehessem a folytatást és végre kiszabaduljak a kétségek közül, ahova az írónő a Marionettjátszama első részével zárt.
Nem tudtam, mi vár rám csak sejtéseim voltak, amik lassan, de biztosan beigazolódtak, de ne rohanjunk ennyire előre...
Az írónő a könyvbemutatón azzal viccelődött, hogy a könyv végén kivégzett mindenkit...
Nem tudtam, mi vár rám csak sejtéseim voltak, amik lassan, de biztosan beigazolódtak, de ne rohanjunk ennyire előre...
Az írónő a könyvbemutatón azzal viccelődött, hogy a könyv végén kivégzett mindenkit...
Hát... hogy őszinte legyek sokszor úgy éreztem már az is jobb lenne...
Megint olyan fokú keserűséget és fájdalmat sikerült átadnia a soraival, hogy azt hittem elpusztulok. Nikosz közömbössége minden egyes oldallal egyre több tőrt döfött a szívembe.
Megint olyan fokú keserűséget és fájdalmat sikerült átadnia a soraival, hogy azt hittem elpusztulok. Nikosz közömbössége minden egyes oldallal egyre több tőrt döfött a szívembe.
A könyv olvasása közben a lelkemet beborító kétség és a szívemet mardosó pusztító fájdalom, szinte végig jelen volt.
DE! Hogy magamtól idézzek:
"A remény apró lángja, továbbra is ott pislákolt
a lelkem egy eldugott részében, akár egy üvegbe zárt parányi gyertya."
És ez az apró gyertya világította be a történesek eredményeként egyre elsötétedő gondolataimat. Ez az apró gyertya volt az, ami tartotta bennem a hitet... A hitemet Nikoszban. Abban, hogy az mégsem teljesen úgy történt, ahogy Lili látta...
Carrie Cooper mesterien képes kétségeket ébreszteni az emberben, hihetetlenül jól bánik a szavakkal és persze még mindig megdöbbentő, hogy milyen könnyedén irányít és mekkora hatással van rám Nikoszként...
Igen, hisz hiába a szívembe döfött számtalan tőr... Jött egy apró jelzés és egyszerre húzta ki mindet, hogy a következő tettével gyors gyógyulásra sarkalljon... persze aztán megint jött az éles penge, ami ketté szelte a szívemet és földbe tiporta a lelkemet... De hiába a rengeteg szenvedés arra az apró fényt hozó gyertyára úgy vigyáztam, mint semmi másra. Kellett a remény, hogy végigolvashassam.
Igen, hisz hiába a szívembe döfött számtalan tőr... Jött egy apró jelzés és egyszerre húzta ki mindet, hogy a következő tettével gyors gyógyulásra sarkalljon... persze aztán megint jött az éles penge, ami ketté szelte a szívemet és földbe tiporta a lelkemet... De hiába a rengeteg szenvedés arra az apró fényt hozó gyertyára úgy vigyáztam, mint semmi másra. Kellett a remény, hogy végigolvashassam.
A történetet ezúttal is tökéletesen kidolgozta és figyelve a legapróbb részletekig építette fel, ami pedig Nikosz lényét illeti...
Imádom, amikor a férfi főhős, ilyen körültekintő, ilyen zseni és ilyen NIKOSZ...
Imádom, amikor a férfi főhős, ilyen körültekintő, ilyen zseni és ilyen NIKOSZ...
Számomra is érdekes kérdéseket vetett fel a játszma, amit Laconte oly nagy előszeretettel játszott...
Akaratlanul is elgondolkozik rajta az ember, hogy mit tenne Lili helyében...
Azt kell mondanom, hogy Lili hihetetlenül erős karakter.
Azt kell mondanom, hogy Lili hihetetlenül erős karakter.
Egy dolgot viszont még mindig hiányoltam...
Továbbra is szívesen töltenék Nikosszal egy szenvedélytől fűtött, hosszú éjszakát, természetesen ezt mind Lili szemszögéből...
Nikosz még mindig mosolyogva figyelte Lilit.
– Én is ugyanúgy elmondtam akkor az enyémet veled kapcsolatban, és az szintén továbbra is érvényes – felelte a férfi egykedvűen."
A vége pedig... A tökéletes elégtétel... Azért én még megnéztem volna Laconte reakcióját...
Kedvenc idézetek:
"– Inkább megint csinálni szeretnéd? – tette fel a kérdést Nikosz, Lili utolsó mondatára reagálva, és nem kevés gúny is keveredett a mosolyába.
– Kedves, hogy kérdezed, Martín, de inkább átadom a lehetőséget a többieknek. Tudod, az a helyzet, hogy a legutóbbi találkozónk végén hozzád intézett egyszavas véleményem azóta sem változott, sőt, csak felerősödött. Nikosz még mindig mosolyogva figyelte Lilit.
– Én is ugyanúgy elmondtam akkor az enyémet veled kapcsolatban, és az szintén továbbra is érvényes – felelte a férfi egykedvűen."
"Elvégre a férfi előtt feküdt, felrakott lábakkal. Igaz, neki most már attól is erotikus gondolatai támadtak volna, ha Nikosz női ruhában kötögetve ülne egy hintaszékben."
" Te is láttad Louis, milyen jól lő, nem igaz? Mégis elhibázta, amikor Ritán fekve célzott."
" – De mégis mit tehetne? (...)
– Elvehetne tőlem (...)"
