R. Kelényi Angelika: Az ártatlan - Bűnös örömök városa

R. Kelényi Angelika: Az ártatlan  -

 Bűnös örömök városa

Fülszöveg:

1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.

Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni.
Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.
A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa.
Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának? 

Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 408

Érzéki, brutális, lefegyverző!

" – Akár egy gyönyörű, ártatlan szajha – suttogta aztán elvigyorodott."

 

Értékelés: 

A könyv olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket leírni is nehéz. Sóvárgás messze nem elegendő szó arra, amit Mariani iránt éreztem. 

Szerencsém volt, mert ahogy letettem az első könyvet, rögtön a kezembe vehettem a második részét. És semmi sem bizonyítja jobban azt, mennyire imádtam, hogy egy nap alatt elolvastam. Az írónő kenhetett valamit a borítóra, mert egyszerűen hozzáragadt a kezemhez. A benne lévő betűk pedig úgy vonzották a szemem, hogy nem tudtam tőlük elszakadni.  

 

Mariani egy új világba vezeti Flórát, de még maga is meglepődik, hogy a lány mekkora változáson megy át rövid idő alatt. 

 " Istenem! Nézd, mit alkottam! "

Ismét belecsöppenek egy veszélyes, izgalmakkal teli helyzetbe, amiből csak együtt tudnak kijutni. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, az egymás iránt érzett hatalmas testi vágyuk, lebont minden közöttük lévő falat. 

A férfiról egyre több titok derül ki, amit Flóra nehezen visel, de érzi, hogy szíve ellen esze tehetetlen. Mit ne mondjak az enyém is az...

 

Flóra nem kevés fejfájást okozott Marianinak, de azért azt hozzáteszem meg is érdemelte. 

" – Itt áll előttem egy apáca, tiszta, mint a frissen hullott hó és azt mondja, pucéron nézegette magát a tükörben… Bizonyára megőrültem…"

A történet most sem rejtette véka alá, mennyi veszély, fájdalom és cselszövés vár főhőseinkre, de Giulia elleni ítélet megdöbbentett. Így válik az élet legszebb napja, a legszörnyűbbé és még nem ért véget... 

A humor ebben a részben is főszerepet kap, megtörve ezzel az élet kegyetlenségét. 

Aki szép, reggel is szép... szokták mondani. Szóval, aki seggfej az elsőben, a másodikban is hozza a formáját. 

Kedvenc idézetek:   

 "– Szép, amikor ilyen mérges.
– Akkor a kegyelmed közelében igen gyakran lehetek szép, mert folyton bosszant.
– Tán épp ezért – vigyorgott tovább."

"Úgy tűnt két ember lakik benne: egy szenvedélyes itáliai és egy mérsékeltebb magyar. Nem tudtam melyik tetszik jobban, még nem is tudhattam."

" – Hölgyem, kegyed folyton a határait feszegeti. Kezdem azt hinni, hogy szándékosan kíván a karomba ájulni – morogta magyarra váltva."

 "– Most nincs időm a lelkével foglalkozni, hölgyem, de ígérem, hogy hamarosan minden részével foglalkozom majd."

" – Ugye nem hitted, hogy büntetlenül játszhatsz velem? – kérdezte vidáman. – Így dühíts a jövőben, s a megtorlás nem marad el. Kamatostól kapod vissza, amit adsz."

 "– Semmi sem tüzel fel jobban egy férfit, mint ha érzi a nő vágyát. Kínzol, de rövidesen bosszút állok…"

"  – Nem én akartam... Nincs is semmi értelme, hisz egy kardot nem hurcolhatok magammal, a szoknyámba dugva...
– Igaza van. Bevallom, csak át akartam ölelni – vigyorgott. – A tanárát mégsem pofozhatja fel.
– Úgy tesz, mintha nem ölelgetne akkor, amikor csak eszébe jut. "

R. Kelényi Angelika: Az ártatlan - A grófnő árnyékában

R. Kelényi Angelika: Az ártatlan - 

A grófnő árnyékában

 

Fülszöveg:  

1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.

Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?

Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek.
Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki. 

Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 410

Rejtélyes, lebilincselő, megrázó!

"Akarattal választ engem mindig a megmentőjének?"

 

Értékelés: 

 Szeretem a történelmet, sőt  kifejezetten érdekel a régmúlt, a szokások, az emberi kapcsolatok... Mégis sokat várt rám a regény, hogy a kezembe vegyem... Féltem, de a kíváncsiságom, hogy megismerjem Flóra történetét legyőzte a félelmet. Amikor neki kezdtem még fogalmam sem volt, hogy milyen világba csöppenek. Egy világba, amelyből képtelen leszek kihátrálni. 

Már az első oldalakon éreztem, hogy tudnom kell milyen titkokat rejt a csejtei vár. A történet egy percig sem titkolta, hogy fel kell készüljek kegyetlenségre és megannyi vérre, mégis megrázó volt szembesülni az igazsággal. 

A történet kegyetlenségét oly módon töri meg a titokzatos Mariani jelenléte, és a humor, ami szinte hihetetlen. 

Egyszerűen képtelen voltam letenni, amíg meg nem tudtam az igazat. Annyira akartam tudni és aztán... darabjaimra hullottam és még apróbbakra. Az írónő tönkretett lelkileg, de szerencsére ott volt nekem Lorenzo Mariani...   

 

És igen, az egyik gyengém, a mindig jókor, jó helyen felbukkanó hős lovagok, kik megmentik a nőt, ha bajba sodorta a kíváncsisága, vagy makacssága. Még akkor is, ha nem szánt szándékkal vannak ott, csak éppen nem mentek messzire. 

Imádtam Flóra és Mariani szócsatáit, évődéseit. Annyira jól átadta az érzéseket, a vágyat, a féltést. 

 

És azt kell mondanom, hogy Mariani a történelmi regények legimádnivalóbb seggfeje. 

 Kedvenc idézetek:

 

 "Ó, boldogok a tudatlanok, mert nem nehezedik rájuk a valóság terhe!"

" – Nem biztos, hogy amivel még nem találkoztunk, az nem is létezik."

" – Hölgyem -bólintott. – Látom kegyednek legfőbb szórakozása a hallgatózás."

" -Megszánt?
Megvonta a vállát.
– Lehet – mondta, tekintetében azonban nem láttam szánalmat. – Vagy talán keresem az egyetlen tiszta lényt ebben a sötét történetben, hogy ne veszítsem el a józan eszemet."

" – Azt is mondták, hogy őrzött kegyelmed.
– Nem őriztem. Csak nem mentem messzire."

" – Igen szépen megköszönhetted neki, hogy összelapátolt az udvarról, mert úgy vigyorgott, amikor olvasta az írást, mint egy jóllakott macska."

" Azért duzzog kegyed, mert nem tűrök ellenvetést, vagy azért, mert nem csókoltam meg?"

" – Sose harcoljon az ember egy nővel, mert mindig alul marad.
– Látja, kegyelmed, ez egy nagyon bölcs gondolat – mosolyodtam el, és felnéztem rá."