Marilyn Miller: Hozzád tartozva

Marilyn Miller: Hozzád tartozva

Fülszöveg:

Egyszerű üzletnek indult az egész.

Egy viszonynak, ami nem szól másról, csak testiségről. Azonban Keyla és Daniel kapcsolata kezd megváltozni, a vágyat egyre inkább felülírja a szükség. A szükség, egymás iránt. Keyla érzései mélyebbé válnak, és már nem a szabadság a legfontosabb számára. Daniel lassan kezd megnyílni, mert nem tud lemondani Keyláról. Lassan kibontakozó kapcsolatukat azonban próbára teszik a felszínre kerülő titkok. Elszabadulnak a múlt démonai, amik elől már nem menekülhetnek. Biztonságosnak hitt életük összeomlik, és eljön a nap, amikor végleg szembe kell nézniük a múltjukkal.

Vajon hogy ér véget a történet? Kiszabadulhat-e Keyla abból a sötét világból, aminek a rabja volt? Fel lehet építeni egy életet szenvedésre és társadalmi különbségekre?

„Azt hittem, hogy én mentettem meg őt, de valójában ő mentett meg engem!"

Szenvedélyes, kegyetlen, magával ragadó.

"– Hozzám tartozol! Hozzád tartozom! " 

Értékelés

Az első rész után azt hittem, ezt már nem lehet fokozni, hát nagyot tévedtem. A második rész nem csak magához láncolt, de minden egyes részemet, magához vonzotta. Ott voltam a szereplőkkel, együtt szenvedtünk, küzdöttünk és olykor az egekbe emelkedtünk. Minden porcikámmal a történet részévé váltam. Egyszerűen hozzá tartozom! 

A történet ott folytatódik, ahol nem is olyan rég abbamaradt. Szerencsére... Ebben az esetben nem örültem volna a nagy időbeni ugrásnak, de belegondolva, azt nem lehetett volna normálisan kivitelezni, hiszen megannyi szál maradt elvarratlanul. 

Az első oldalakon úgy éreztem felrobbanok, hogy benyúlok a könyvbe és Danielnek megtekerem a nyakát, akkora egy... egy... (most nem írnám le mi volt), úgy is megtudjátok ti is.

A múlt egyre jobban kezd beszivárogni Keyláék életébe. Amikor valamit sikerül megbeszélniük azonnal jön a valóság, ami a kegyetlenségével romba dönti azt az apró reményhez vezető utat, amit vért izzadva létrehoztak. 

Mi történik, ha Keyla bizalma teljesen megrendül? 
Mi történik, ha Lucas mocskolódása eredményesen zárul?
Mi történik, amikor az érzelmek hatalmas lángokkal csapnak fel, hogy a már így is megtört szívű Keylát teljesen felemésszék? Bírja még? Daniel hajlandó érte változni? 

És hogy mit tanít nekünk ez a szenvedéllyel teli érzelmes könyv? Hogy sosem késő változtatni. Nem élhetünk a múltban, nem büntethetjük magunkat, életünk végéig az elkövetett hibáinkért. Le kell tudni vetni magunkról a súlyos láncokat, egy szebb jövő reményében. És ami talán a legfontosabb a megbocsátás. Nem csak másokkal, de magunkkal szemben is.
Vajon Keyla és Daniel erre időben rájön? Mekkora árat kell fizetniük a makacsságukért?
Hamarosan ti is megtudjátok!
Legyek részesei ti is! 
Éljétek át ezt az új Marilyn Miller stílust, mert itt aztán lesz minden. Vér, könny és brutalitás... Készüljetek, mert ez a könyv rengeteg meglepetést tartogat.
Kijelenthetem, hogy ez  lett a kedvencem az írónőtől! 
És hogy mit szeretek ennyire az írásaiban? 
Mindent! 
Ahogy a szavakat egymás után fűzi, ahogy megjeleníti az érzelmeket, ahogy leírja  a szenvedélyes, vággyal teli tüzes részeket. A gondolataiból áradó hatalmas lelkierőt, amit átad a történeteivel. A csípős humorát, amit még a nehéz küzdelmekkel teli részekbe is bele tud csempészni. Az életre kelő világot, amit nekünk olvasóknak teremt. Sorolhatnám még, hogy miért, de inkább azt mondom: OLVASSÁTOK EL! 

Még egy utolsó gondolat!
A borítót IMÁDOM! Nagyon-nagyon várom, hogy végre a polcomra tehessem és elfoglalja méltó helyét! 

Anne Priest: Angyalkönny

Anne Priest: Angyalkönny

Fülszöveg: 

„Az arkangyalok ideje lejárt! Új isten születik…”
A város legerősebb arkangyala meghalt. A megmaradt háromra: Gabrielre, Rafaelre és Urielre hárul a feladat, hogy felkutassák a gyilkosát és bosszút álljanak rajta. Ám ezek az angyalok nem hófehér szárnyakon érkeznek. Hús-vér emberek, de hatalmukat így sem meri senki megkérdőjelezni. Vagy mégis?
Gabriel épp akkor veszíti el a hidegvérét, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, de képtelen ellenállni Sarah-nak.

Vér, szex, árulás és gyilkosság, pimasz narrációval megfűszerezve.
Ezt az Angyalkönnyet nem kell dílertől beszerezned. Vedd meg most a saját adagodat!

Hogy mióta vártam erre a könyvre?
Nagyon régóta. Több mint egy éve. Amikor a szerző bemutatta egy írói nap alkalmával, pár részlet elolvasása után tudtam, hogy nekem kell ez a könyv.

" – Ha bejelentem, hogy hozzám tartozol, akkor az életed, már soha nem lesz a régi."

Értékelés: 

A sötétséghez lehet vonzódni? – merül fel az olvasókban a kérdés egy-egy ilyen történt olvasásakor.
Ó, de még mennyire!
A lényeg csak annyi, hogy az a személy, aki mások szemében öl és pusztít, minket kényeztessen, megvédjen és kitüntessen a figyelmével.

Hogy Gabriel megtette-e ezeket?
Egyértelműen!

A történetről. 
Én szeretem az ilyen témájú könyveket és ez szépen fel volt építve. Az egyetlen, ami talán bosszantott, hogy Gabriel kevésbé volt gyanakvó, mint én...

 Redcliffe a nyomozó, aki fogadalmat tett. Aki mindent megtesz, hogy börtönbe jutassa az arkangyalokat...

Az ilyen történetben, mivel a főhős a rosszfiúk táborát erősíti általában a rendőrök ellen vagyok, most mégis drukkoltam Redcliffnek, még ha nem is mindenkivel szemben, igen én már az elején éreztem, ami a végén felmerült...
Na és persze ez a történet is bebizonyítja mennyire semmit sem ér az igazság a hatalommal és pénzzel szemben. 

Romamtika és krimi szál... Hogy zavarta-e, hogy a romantika kapta a főszerepet? Nem. Sőt. Én inkább vagyok szerelmi szál párti, persze emellé jöhet szinte bármi. Így nem bántam az arányok elcsúszását.

Gabriel testőrein, Sarah vakmerőségén jókat mosolyogtam. Jachton történt események külön aranyosak voltak, már ha lehet ezt a szót egy ilyen történetre használni...

Nézzük a címet adó angyalkönnyet... A drog, ami szinte azonnali függőséget okoz, pláne, ha az összetételt direkt úgy változtatják meg, hogy a hatása azonnali és több esetben halálos legyen... 
Grace sorsa is borítékolható volt, ebben az esetben is inkább Sarah-t sajnáltam...
Uriel... szintén. De nekem itt is volt illetve inkább van egy sejtésem, hogy az embereket oly nagyon befolyásolni tudó arkangyal keze van a függőség kiújulásában is. Remélem erre a válaszra nem kell sokat várni...

És akkor most jöjjön az, amit egy kicsit hiányoltam, noha nem azért, mert én minden történetben megkövetelem a szexjeleneteket... Csupán azért volt bennem hiányérzet, mert fel volt sorolva a hátoldalon, mint megjelenő "összetevő". Eszerint viszont igenis hiányoltam. Pláne egy olyan fickótól, mint Gabriel...

Sok szemszög. Engem nem zavart, sőt. Én nagyon szeretem az ilyen sok oldalról bemutatott sztorikat. És, hogy ez mind E/1 -ben történt külön plusz pont nálam.

Kínzás... Az egyetlen jelenet, amikor felszisszentem... áh. Na, itt érződött, hogy Gabriel is igen brutális tud lenni, talán még brutálisabb, mint a legelején az a pár gyors kivégzés...

Ha nem zavar a vér, a brutalitás, a leplezetlen szókimondás, és ha emellett szereted a romantikát, akkor ez a te könyved. 

Beleolvasó: Ella Steel: Sors-Fordító

Ella Steel: Sors-Fordító

Fülszöveg: 

Jesse Keller, egy öntelt, nagyképű férfi. Úgy érzi ő a Férfi szó tökéletes megtestesítője. Kamionjával járva a világot mindenkinél többre tartja magát. Nagyobb, erősebb, tekintélyt parancsolóbb, akár a kamion egy személyautónál. Magányosan tölti mindennapjait nem keresve senki társaságát. A nőket felszedi, használja, majd eldobja. 

Egy nap azonban Jesse rátalál egy eszméletlen nőre, és megmenti őt. 

Mi történik, ha a nő magához tér? Egy nő, akinek nincsenek emlékei. Egy nő, akinek nincs hová mennie. 

A nő, aki nem bírja elviselni a férfi önteltségét… A vonzalom, ami egymáshoz láncolja őket. Mi történik, ha a nőnek visszatérnek az emlékei? Elbírnak a múlt súlyával? Jesse hajlandó feláldozni nyugodt életét egy nőért, vagy a könnyebb utat választja? 

Mert sosem tudhatod, melyik nap tartogat számodra sorsfordító eseményeket.

Részlet:

Hiába mentett meg, rosszul vagyok ettől az öntelt majomtól. Azt hiszi ő az isten.

Jó, persze, megmentett és még arra is biztosított lehetőséget, hogy lezuhanyozzak, és rendbe szedjem magam. Ahogy felvitt a szobába, az meg már egyenesen lovagias volt. Végül is, mindent megtett, hogy ne kerüljünk kínos szituációba. Sőt még ruhát is vett. Összességében tényleg köszönettel tartozom neki. A nadrágnak nemcsak a mérete, de még az anyaga is jó.  Ezzel szemben, ez a póló… vehetett volna valami csinosabb darabot is. Ráadásul fehér… Arról már nem is beszélve, hogy a melltartó lemaradt, vagy csak nem akart vele kínlódni… Így viszont… épp csak nem vagyok meztelen… Mivel az enyém olyan mocskos volt, hogy inkább kidobtam, se időm, se kedvem nem volt, hogy kimossam. Az erőmről már ne is beszéljünk. Már annak is örülök, hogy sikerült úgy kitámolyogni a fürdőszobába, hogy nem estem hasra az erőtlenül botladozó lábamban. A vizet megnyitva, a záporozó vízcseppek alá álltam és hagytam, hogy lemossanak rólam minden mocskot.

 A víz szó szerint új életet lehelt a testembe. Nem érdekelt, hogy mennyire csípi a rám zúduló víz a testemet borító sebeket. Egyetlen egy dolog érdekelt, hogy erőre kapjak. Miután percekig a falnak támaszkodva élveztem a víz, frissítő hatását, átmostam magam újra és újra, hogy eltűntessem a bőrömbe ivódott bűzt. Amikor ezzel végeztem, a valóság hatalmas erővel vágott pofon… Az arcomat a zuhanyrózsa felé fordítottam és reméltem, hogy a víz majd az elmémet is tisztára mossa, de hiába minden csepp, nem történt semmi. Az elmém továbbra is üresen kongott.  Leroskadtam és hagytam, hogy a lelkemet mardosó félelem és kétségbeesés, mélyről jövő zokogásként távozzon a testemből. Tudtam, hogy nem tűnhetek gyengének, hogy tartanom kell magam, de annyira jól esett sírni, zokogni, hogy azt hittem sosem apad el a könnyem. A bőröm már teljesen kiázott, mire végre erőt tudtam magamon venni és kimásztam a zuhany alól. Magamra csavartam egy törülközőt és betekertem a hajamat is.

Zuhanyzás után felmértem az állapotomat. Hát nem mondhatnám, hogy tökéletesen épségben voltam. Nem tudtam, mi történt velem, de az egész testem telis tele volt horzsolással és zúzódással. Fájt minden tagom, de elhatároztam, hogy erősnek fogom magam mutatni, nem szeretném, ha látná ez a férfi, hogy mennyire szenvedek. Jobb lesz magamban tartani minden fájdalmamat. Kedves gesztusok ide vagy oda, egyelőre még nem lehetek biztos abban, hogy megbízhatok-e ebben a pasiban. Rendesnek tűnik ugyan, de ez még semmire sem garancia. A legtöbb pszichopata gyilkos kedves és segítőkész az elején, aztán… – meg kellett ráznom a fejem, hogy kiszorítsam a rám törő rémképeket.

Összekaptam magam, kifésültem hosszú szőke hajamat és próbáltam a lehetőségekhez képest a legtöbbet kihozni magamból.

Meg kell hagyni, egész tűrhetően festek – állapítottam meg, miután rendbe tettem magam. Egy dolog legalább már segítségemre van. Biztosra veszem, hogy ez a fickó nem veti meg a szép lányokat. De jesszusom, miért is gondolok én ilyesmire? Helyes pasi, de nem akarok tőle semmit. A legfontosabb, hogy rájöjjek, ki is vagyok valójában – beszéltem meg a tükörképemmel, mint minden valamire való bolond, akinek az elméje kong az ürességtől.  

Miután végeztem mindennel, és összeszedtem minden bátorságomat, úgy döntöttem, móresre tanítom ezt a látszólag magával nagyon elégedett majmot. Hogy miért éreztem így, azt még én sem tudtam, elvégre hálával tartoztam neki. Mégsem bírtam magammal.

Amikor megpillantottam, lazán a kamionnak támaszkodott. Ökölbe szorult a kezem a látványától, ugyanakkor jóleső borzongás futott végig a testemen. Már messziről látszott az arcára kiülő önteltség, de csessze meg, baromi jól állt neki. A laza öltözete láttatni engedte kidolgozott izmait. Szőke haja tökéletesen volt beállítva. Kék szeme egészen a lelkemig hatolt. Első ránézésre harmincnak mondanám. Nem öreg, mégis van benne valami… Tartása, még lazasága ellenére is határozott. Pillantása tekintélyparancsoló, de hiába a szigorú nézése, mégis láttam megcsillanni szemében a pajkos fényt. Ez a férfi maga a megtestesült vágy, árad belőle a szexualitás. A szigor és játékosság tökéletes elegye. Most, hogy végre volt időm jobban szemügyre venni, meg kellett állapítanom, hogy túlontúl is jóképű, és ami még ennél is szörnyűbb, elég volt ránéznem, hogy remegni kezdjen az egész belsőm. Az utolsó gondolatot kivertem a fejemből és elindultam felé. Kihúztam magam és kinyomtam a melleimet. Éreztem, ahogy végigmért, és elégettséggel töltött el a tudat, hogy meg van az egyik gyenge pontja… De nem kellett túl sokat várni, és megtaláltam a sajátomat is. Elég volt a tenyerébe helyeznem a kezemet, hogy apró villámok millió cikázzanak végig az egész testemen. Mégsem engedhettem ennek az elemi erejű vonzásnak. Elhatároztam, hogy történjen bármi is, megtartom a három lépés távolságot. Most magamra kell koncentrálnom – ismételtem, hogy el ne felejtsem egy pillanatra se.

A könyvek megrendelhetőek ITT!

R. Kelényi Angelika: Mennyei Bűnök I.

R. Kelényi Angelika: Mennyei Bűnök I.

Fülszöveg: 

Kegyetlen ​titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában

1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik. 

Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a 

lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna 

játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni. 

Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. 

A történetet valós események ihlették.

Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 416

Valós, titokzatos és sokkoló! 

Értékelés:

Már nagyon vártam Angelika új regényét, hiszen nem titok, hogy Az ártatlan trilógiával teljesen megvett magának. Így kissé félve mégis kíváncsian nyitottam ki a Mennyei bűnöket, amikor végre kézhez kaptam. 

Azt kell mondanom, hogy habár egy részem hiányolta Marianit... Az új történet, a maga,  rideg valóságával, kegyetlenségével és rejtélyével, teljesen meggyőzött. 

Blanca Riva egy fiatal nő, aki minden álmát feladta, hogy felnevelhesse a testvéreit. 

A nő, akinek nagyon nehéz sorsot szánt az ég. 

A nő, akinek mindenért keményen meg kell küzdenie, hiszen helyt kell állnia, mint családfenntartó és mint anya. 

Marco Fiori egy hitehagyott egyházi nyomozó, aki a múltban elkövetett hibáján képtelen túllépni. Évek óta csak túl akarja élni minden egyes napját. Hogy ez könnyebben menjen, sűrűn veszi igénybe az alkohol és az ópium bódító hatását.

  

A két főhős élete teljesen külön szálon mozog, addig a bizonyos napig...

A történet a 19. századi Rómában játszódik, mégis azt kell mondanom, hogy ez, megtörténhet akár napjainkban is, mert a kor és a helyszín változhat, de az emberek és a gondolkodás mód bizony sokszor változatlan... 

A regény számos kérdésre keresi a választ. 

Mennyit bír el egy női lélek? Mikor mondja azt, hogy elég?

Biztos, hogy az a bűnös, akit bűnösnek kiáltanak ki?

Meddig lehet visszaélni a rangbéli és vagyoni hatalommal?

Mi történik, ha mindent elveszítünk?

Blancának nem marad választása, ha életben akar maradni, de hogy mégis mire vállalkozik, azt még sem ő sem, Marco Fiore nem tudja igazából.

Ez a kötet tökéletesen bevezetett minket, egy igen mocskos és sötét titkokat rejtő világba...

Ahogy a borítón is olvashattuk ez egy igazi kegyetlen titkokkal átszőtt történet. És ezt a részt megismerve már tűkön ülve várom, hogy az írónő, hogyan valósítja meg a zárdába került Blanca és Marco szenvedélyes kapcsolatát.

Sokáig vártam, hogy esetleg kapok ebből egy kis ízelítőt, de így, hogy ez még várat magára, csak még izgatottabban várom a következő könyvet. 

Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár kiadónak és az írónőnek! 

Baráth Viktória: Az igazság nyomában

Baráth Viktória: Az igazság nyomában

Fülszöveg: 

Perzselő ​hangulat a tárgyalóteremben 

Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik… 

Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében? 

Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának első része romantikában, szenvedélyben és izgalmas fordulatokban egyaránt bővelkedik. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás lebilincselő világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké.

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 416

Érzéki, fordulatos, elgondolkodtató!

"– Átgázolok embereken – mondja már nyugodtabb hangon. – Átverem őket, ha az kell ahhoz, hogy nyerjek, és utána nyugodtan alszom, mert tudom, hogy volt oka annak, amit tettem."

A történet elején megismerjük Hannah Jonest, aki hosszú ideje nem kapott komoly ügyet, ám úgy néz ki elérkezett az ő ideje... Eldönti, hogy történjen bármi, rács mögé juttatja Adam Juarezt. Úgy érzi végre eljött a pillanat, bizonyíthatja, hogy helye van a tárgyalóteremben. 

Aztán megismerkedik a szomszédba költöző Maxszel...

A férfi azonnal a bűvkörébe vonja. Hiába szeretné távol tartani magától, képtelen megtartani a kellő távolságot. Vonzza a férfi, de fél, hogy ezzel elterelődik a figyelme a munkáról. Végül úgy dönt enged a csábításnak... 

Hatalmas lendülettel kezd neki a bizonyítékok összegyűjtésének. Minden egyértelműnek tűnik... Egészen addig, amíg meg nem jelenik Jason Wilburn és a kérdései... A férfi kiléte szíven üti... 

Az eddig biztosnak hit pont semmivé foszlik... 

A történet elgondolkodtató, megdolgoztatja az agyat. És örömmel töltött el, amikor beigazolódott a gyanúm. Végig fenntartotta a figyelmemet, arra késztetett, hogy egy pillanatra se kalandozzanak el a gondolataim. 

Az ügyben újabb és újabb titkok derülnek ki, amik teljesen megváltoztatják a helyzetet. 

Jason és Hannah kemény harcot vívnak, mind a tárgyalóteremben, mind a magánéletben. Tagadni akarják, de van amit még ők sem képesek elrejteni. 

Jason az az igazi, arrogáns mindenkin átgázoló seggfej. 

Hannah igazi harcos. Küzd az igazáért, de talán túlságosan is elvakultan akar bizonyítani. 

Mi történik, ha Jason felnyitja a szemét? 

Mi történik, ha mélyebbre ásnak a jelenlegi ügynél? 

Hogy kinek van igaza? 

Hogy ki talál rá a döntőbizonyítékra? 

Hogy milyen végkifejlete lesz ennek az ügynek? 

Olvassátok el és megtudjátok. Egy biztos, garantáltan jól fogtok szórakozni. 

Viki nagyon jól ért ahhoz, hogy fenntartsa a feszültséget, mindeközben humorral és leheletnyi erotikával fűszerezze meg a történetet. 

Ahogy a szereplők között feléled a vonzás, a birtoklás iránti vágy, úgy fogsz ragaszkodni te is a könyvhöz, mindaddig, amíg a végére nem érsz, és ha befejezted azonnal követelni fogod a következő részt. 

És persze ez a könyv is úgy ért véget, ahogy annak kellett... Olyan Vikisen... 

Köszönöm az élményt! 

Carrie Cooper: Kétségekbe zárva

Carrie Cooper: Kétségekbe zárva

Fülszöveg:

Lili Green élete már nem is lehetne tökéletesebb: imádja a munkáját, igaz barátok veszik körül, és boldogságban él együtt szerelmével.

Ám minden megváltozik, amikor Lili párja segélykérő üzenetet kap volt ügynök kollégájától, és azonnal a baljóslatú hívás nyomába ered. Amikor a szeretett férfi is eltűnik, Lili kétségbeesésében a saját kezébe veszi a nyomozást, és a rendelkezésére álló kevés információt követve Franciaországba utazik.

Ahogy Lili egyre mélyebbre ás az ügyben, olyan kérdésekkel és kétségekkel találja szembe magát, amelyek egy csapásra kettétörhetik korábbi tökéletes boldogságát.

Vajon a bennünk dübörgő félelmek és kételyek a valóság kongó vészharangjai, vagy a saját bizonytalanságunk hangjai csupán?

A szemtanú és az Ügynök tűsarkúban című könyveiért Aranykönyv-díjra jelölt Carrie Cooper ezúttal egy romantikus, érzelmes, szenvedélyes utazásra hívja az olvasót a női lélek átláthatatlan világába.

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 442

Szívszorító, lélekölő, megsemmisítő, de akkor is IMÁDOM!

"Olyan volt, mintha Nikosz egy apró gyufát lobbantott volna fel a vaksötétben."

Értékelés:

Hogy mit érzek most? 

Azt, hogy... Úristen! 

A szerelem öl, butít és nyomorba dönt...
Mégis, hogy képes egy történet ilyen fokú testi és lelki reakciót kiváltani belőlem? 
Megmondom én! 
Ku... Baromi jól van megírva! 
Úgy sóvárogtam Nikosz kedves oldala után, hogy azt hittem lelki beteggé válok mire a végre érek, főleg, hogy tudtam semmi sem lesz megoldva, hiszen feltételeztem a függővéget. (Erre később visszatérünk) 

Éheztem a közelségét, vártam, azt az apró reakciót,  egy érintést... Valamit... Hogyne vártam volna, mikor függője vagyok ennek a férfinak? 

Hogy mit tettem volna Lili helyében? Ugyanezt, sőt! Még aznap útnak indultam volna. Ezen nem is kellett gondolkodnom. 
"Mennyire bízhatsz benne? És magadban?" – Olvashatjuk a borítón a kérdést. Ezt már megjelenés előtt is megválaszoltam. Bízok benne. Bízni akarok benne. Az érzéseiben bízom, de a tettei... Na, az más kérdés. Amikor ügynök, akkor ügynök. Az egyik legjobb és azt bizony tudjuk mivel jár... 

Hogy elviseltem-e volna a közönyét, a hidegségét, a földbetiprását? Valószínűleg... Nem. Nem csak valószínűleg, hanem ezer százalék, hogy ugyanazt éreztem volna, mint Lili. Nem is "volna", hanem konkrétan még a testi reakcióim is megvoltak. 
És még a hallottak és látottak ellenére is, remegő kocsonyává váltam, amikor Nikosz felbukkant, amikor megérintette Lilit, amikor hozzászólt. 
Szó szerint magamon éreztem a tekintetét, a gyomrom összeugrott az érintésétől. 
Vajon normális ez?   

És esküszöm azt a szót hamarabb hallottam, mint Lili... 

És most, hogy tudjátok lelki beteg lettem, amíg olvastam ejtsünk pár szót a cselekményről... 
Illetve egyetlen momentumról, mert a férfiak képesek mindent a nők nyakába varrni, holott egyetlen egy szóval megelőzhetnének minden bajt. 

Spoiler! 

" Egyszerű, problémamentes, kezdőknek való ügy volt, és minden gond nélkül, maximum két nap múlva be is fejezhette volna... ha nem bukkan fel Lili..." 

Aha... 

Lili nem bukkant volna fel, ha valahogy értesíti, hogy él,  és nincs életveszélyben. Ha nem hagyja kétségek között vergődni majdnem két hétig... 
Mondjuk... Esetleg... Talán... felhívhatta volna egy biztonságos vonalon, rejtjeleket küldhetett volna, vaaagy esetleg galambpostát... 

Akkor térjünk vissza a végére. Én teljesen megnyugodtam. Olyan véget kaptam, amivel viszonylag könnyen elviselem az előttem álló várakozást. 
Most mit csináljak? 
Ezt jelenti nálam a Nikosz hatás... 

Végül, de nem utolsó sorban...
Johnt még mindig imádom. Zacet is. Markot nem. 

Kedvenc idézetek:

"Igazából egészen másra vágyott: az esze válaszokra, a szíve viszontérzésekre, a teste meg valami teljesen más görögre, mint a salátára."

"– Belül még mindig darabokban vagyok, de az emberi elme csodásan lett megalkotva: egyszerűen elzárta valahova hátra az érzéseim nagy részét, hogy ne omoljak végleg össze"

"– Jelenleg nem az eszeddel, hanem a testeddel szeretnék beszélgetni, mert az legalább mindig hallgat rám."

"– Úgy nézek ki, mint akinek púder és körömlakk van az agya helyén?! Nem tudom, emlékszel-e, de a legutóbbi ügynél is jó pár napot eltöltöttünk egymás mellett Nikosszal anélkül, hogy kis plüss szívecskékkel vagy nagy cuppanós csókokkal dobáltam volna."

"Hogy hol volt eközben a női megérzésem? Jó kérdés. Ha harsogva üvöltött is a fülembe, az érzékeim ólmot öntöttek a hallójárataimba, hogy még véletlenül se figyeljek rá. De még most sem tudom, hová tegyem a vele kapcsolatos élményeimet és megérzéseimet."

"

Olyan volt, mintha Nikosz egy apró gyufát lobbantott volna fel a vaksötétben. A fény kiutat mutatott a sűrű feketeségből, de túl rövid villanás volt ahhoz, hogy meglássa, mibe és hová is csöppent. És ha még egy ideig tudja is követni a gyufa lángja által mutatott irányt, félő volt, hogy ha ismét túl sokáig marad jel nélkül, megint el fog tévedni a homályban, és egyre inkább káprázatnak fog tűnni az egész."