Mimi Taylor: A bosszú ára
Fülszöveg:
A tizennyolc éves Alice Carternek egyetlen vágya, hogy profi fotós legyen. A visszahúzódó lány még kislánykorában fogadalmat tett önmagának, hogy soha nem lesz szerelmes, és ennek érdekében mindent el is követ. Egy balul elsült buli azonban romba dönti életét. A lány képtelen túltenni magát a történteken, és önmaga pusztításába kezd.
Christian Cane fiatal üzletember, akit csupán egyetlen dolog éltet: a bosszú. Kisgyermekkorában elszenvedett sérelmeit és családjának halálát is ugyanannak az embernek tulajdonítja. Chris úgy érzi, csak akkor lesz képes megnyugodni, ha felszámolja a teljes Valdez klánt.
Alice és Christian véletlen találkozása nem marad következmények nélkül. A férfi mindent elkövet, hogy megmentse a lányt önmagától. Az életük folytonos küzdelemmé válik. Harcolnak a függőség, a hatalom és az érzelmeik ellen.
Képesek lesznek legyőzni a démonaikat és megvívni a saját csatájukat? Lehet még boldog a két elveszett és tönkretett lélek? Vajon milyen következményekkel járhat egy drogbáró ellen indított bosszúhadjárat?
Kiadó: Magánkiadás
Oldalszám: 402
Megrázó, fájdalmas, szívszorító...
"Lélek? Talán valaha nekem is volt, de az elhagyta a testemet azon a napon."
Értékelés:
A történet, amire már hosszú-hosszú ideje vártam, végre megérkezett. Féltem, mégis kíváncsian vettem a kezembe, hogy elkezdhessem. Nagy vonalakban tudtam, hogy mire számítsak, mégis sikerült már az elején összetörnie az írónőnek...
Megismerjük Alice-t, akinek nem szánt könnyű életet a sors... A férfiaktól elzárkózva éli saját kis életét, mígnem unokahúga kérésére el nem mennek egy buliba. Abba a végzetes buliba, ami rengeteg ember életét megváltoztatja, de sajnos szemernyit sem jó irányba...
Chris, a történet másik főszereplője... Az ő eddigi élete is tele volt küzdelemmel és még több fájdalommal... Semmi más nem tartja életben, csak hogy bosszút álljon... Ám, amikor megismeri Alice-t valami megváltozik. Tagadja, mégis már a legelső találkozásuk óta érzi...
Alice új életet kezd, de ahelyett, hogy kilábalna a problémák sűrű erdejéből, egyre mélyebbre és mélyebbre csúszik.
A szálak újra összetalálkoznak, Alice és Chris között újra fellobban az, ami mindig is ott volt közöttük. Féltés, törődés, eltaszítás, kín...
Bevallom, voltak részek, amiket nagyon nehezen viseltem el, mert annyira, de annyira akartam, hogy kapjanak egy kis boldogságot... Csak egy cseppnyit, de nem... Az írónő egyre nagyobb akadályokat gördített eléjük, amivel nem csak őket, de az olvasót is padlóra küldte.
Hiába az érzelmek, hiába a szerelem, ha azok nem teljesülhetnek be...
A szerelem, a boldogság apró reménysugara, ami végzetes hibával járhat... Amikor már nem tudod, ki az akiben megbízhatsz és ki az, akiben nem. A bosszú, ami a mindentől is többet elvehet tőled. Küzdelem, szenvedés, lavinaként közelítő tetőpont... és a vége...
Összességében, habár ez a stílus kissé távol áll tőlem, mégis szerettem. Hiába tudom az indokokat, ismerem a miérteket... Nehezen viseltem az újabb és újabb elválást... De ennek ellenére is nehéz volt megválni tőle, mert rettentően kíváncsi voltam a végére.
Az írónő tökéletesen írta meg a fájdalmas részeket, a magányt, a keserűség érzését. Én is ott voltam, a történet magával ragadt és átéreztem minden fájdalmat.
Ha szereted a szívfacsaró, erotikus történeteket, ne hagyd ki! Ismerd meg, mert megéri!
Mimi Taylor második regénye teljesen más világba csábít, mint az első. Tanúi lehetünk a valóság kegyetlenségének, de az írónő még ennek ellenére is képes volt humort csempészni a sorok közé.
Külön köszönöm, az írónőnek, hogy egy pár sorral hozzáadhattam ehhez a nagyszerű történethez.
Megtiszteltetés, hogy részese lehetek!
Megtiszteltetés, hogy részese lehetek!
Kedvenc idézetek:
"Magamnak is alig mertem bevallani, de akkor már teljes mértékben biztos voltam benne. Beleszerettem,és ezen semmi és senki nem tudott volna változtatni. Soha az addigi életem során nem szerettem még így senkit."
"Ebben a pillanatban legszívesebben a karjai közé vetettem volna magam és kértem volna, hogy soha többé ne hagyjon magamra, mert szükségem van rá. Szükségem van arra,hogy megóvjon a világ összes gonoszságától."
"Mosolyogtam? Mi történik velem? Tegnap az a lány, most még Mrs. Robin!"
" – Meghalt – suttogtam halkan.
– Hogyisne, majd pont most halok meg, mikor három év után végre a nevemen szólítottál, kölyök!"
" Azt hiszem, erre szokta Mrs. Miller azt mondani, hogy aki másnak vermet ás, az jól nézzen a lábai elé."
"– Hol jár az esze, Mr. Cane?
– Ott, ahol a farkamnak kéne! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése