Anne L. Green: Érzéki csábító
Fülszöveg:
Ahhoz, hogy meglásd a lényeget, nem ítélkezned, hanem szeretned kell!
Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják.
Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek.
Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el…
Az Érzéki csábító a Csábító-sorozat második része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében semmi nem az, aminek látszik. A történet a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.
"(...) a tudatlanság halálos veszedelem.
Ha nem tudta, kivel áll szemben, nem is védhette meg magát tőlem."
Értékelés:
A Csábító trilógia második része is bizonyítja, hogy mennyire máshogy gondolkozik az ember, ha szerelmes... Persze, hisz ilyenkor nem a józan eszünkre hallgatunk, hanem a szívünkre, de vajon ezek a döntések mind hibásnak bizonyulnak utólag?
Anne L. Green ebben a részben is gondoskodott arról, hogy ne maradjunk izgalmak nélkül, sőt a trilógia második része, nem csak fordulatokban gazdag, hanem szenvedélyes és tüzes jelenetekben is bővelkedik.
A történet folytatódik, de a lapok előrehaladásával az első részben kialakult szerepek kezdenek megváltozni. Minden egyes elolvasott sor után egyre szövevényesebbé válik a cselekmény.
Ki a jó és ki a rossz?
Ki az üldöző és ki az üldözött?
Mit áldozhatunk fel a bosszú nevében és hol az a pont, ahol még visszavonulót fújhatunk?
Az események fokozódása éppúgy szippantja magába az olvasót, mint egy láthatatlan örvény Nikót és Oliviát.
Van kiút?
Egymásba kapaszkodva egyre feljebb jutnak, hogy elérjék a megnyugvást okozó kiutat vagy sokkal inkább egymást magukkal rántva jutnak egyre mélyebbre?
Ez a rész megmutatja, hogy mindennek van magyarázata, legyen az akár, egy viselkedés forma, akár egy életstílus.
Ítélkezni baromi könnyű, de mi lenne, ha egyszer, mielőtt bárki felett pálcát törünk, a dolgok mélyére ásnánk, hogy rájöjjünk mi miért történt.
Ha figyelmesen olvasunk, akkor minden elejtett mondat után egyre több darabot tudhatunk magunkénak a Csábítás trilógia kirakójából...
Ez a könyv megtanít minket, arra, hogy tudni kell magunk javára fordítani a vesztesnek vélt helyzeteket is. Tudni kell bízni és elfogadni azt, akit a társunknak választunk.
Mindennek van jó és rossz oldala, de, hogy a történetben ki az erősebb és melyik oldal győzedelmeskedik azt csak a trilógia befejező részében tudhatjátok meg!
Nagyon szerettem azokat a jelenteket, amikor Nikó igyekezett átadni a tudását Viának.
Nem tagadom, mert imádom, amikor egy férfi ennyire uralja a helyzetet, amikor ennyire precíz és okos. Amikor ennyire félti a szeretett nőt.
Vajon az érzelmek elég erősek ahhoz, hogy kitartsanak abban a helyzetbe, ahová Niko és Via kerül?
Viának le kell vetnie az évek óta magán viselt láncokat. Nikonak pedig, ha rövid időre is, de le kell láncolnia magát Via mellé...
És hiába ismerem a folytatást, a vége teljesen kikészített...
Vagy lehet, hogy pont ezért?
Hamarosan kiderül...
Kedvenc idézetek:
"– Ez fájt! Egy frászt! (...) Barátkozik a hóhér."
"Ez egyre jobb lesz. Már zizis is vagyok."
"– Neked van egyfajta beteges vonzalmad a gardróbszekrényekhez?"
"– Ne siránkozz már! Egy karcolás sincs rajtad."
" Talán mert amíg te arra lennél féltékeny, ha megcsodálnék egy csinos nőt, addig én férfiként attól kapok agyfaszt, hogy kötődsz egy másik férfihoz."
Anne L. Green ebben a részben is gondoskodott arról, hogy ne maradjunk izgalmak nélkül, sőt a trilógia második része, nem csak fordulatokban gazdag, hanem szenvedélyes és tüzes jelenetekben is bővelkedik.
A történet folytatódik, de a lapok előrehaladásával az első részben kialakult szerepek kezdenek megváltozni. Minden egyes elolvasott sor után egyre szövevényesebbé válik a cselekmény.
Ki a jó és ki a rossz?
Ki az üldöző és ki az üldözött?
Mit áldozhatunk fel a bosszú nevében és hol az a pont, ahol még visszavonulót fújhatunk?
Az események fokozódása éppúgy szippantja magába az olvasót, mint egy láthatatlan örvény Nikót és Oliviát.
Van kiút?
Egymásba kapaszkodva egyre feljebb jutnak, hogy elérjék a megnyugvást okozó kiutat vagy sokkal inkább egymást magukkal rántva jutnak egyre mélyebbre?
Ez a rész megmutatja, hogy mindennek van magyarázata, legyen az akár, egy viselkedés forma, akár egy életstílus.
Ítélkezni baromi könnyű, de mi lenne, ha egyszer, mielőtt bárki felett pálcát törünk, a dolgok mélyére ásnánk, hogy rájöjjünk mi miért történt.
Ha figyelmesen olvasunk, akkor minden elejtett mondat után egyre több darabot tudhatunk magunkénak a Csábítás trilógia kirakójából...
Ez a könyv megtanít minket, arra, hogy tudni kell magunk javára fordítani a vesztesnek vélt helyzeteket is. Tudni kell bízni és elfogadni azt, akit a társunknak választunk.
Mindennek van jó és rossz oldala, de, hogy a történetben ki az erősebb és melyik oldal győzedelmeskedik azt csak a trilógia befejező részében tudhatjátok meg!
Nagyon szerettem azokat a jelenteket, amikor Nikó igyekezett átadni a tudását Viának.
Nem tagadom, mert imádom, amikor egy férfi ennyire uralja a helyzetet, amikor ennyire precíz és okos. Amikor ennyire félti a szeretett nőt.
Vajon az érzelmek elég erősek ahhoz, hogy kitartsanak abban a helyzetbe, ahová Niko és Via kerül?
Viának le kell vetnie az évek óta magán viselt láncokat. Nikonak pedig, ha rövid időre is, de le kell láncolnia magát Via mellé...
És hiába ismerem a folytatást, a vége teljesen kikészített...
Vagy lehet, hogy pont ezért?
Hamarosan kiderül...
Kedvenc idézetek:
"– Ez fájt! Egy frászt! (...) Barátkozik a hóhér."
"Ez egyre jobb lesz. Már zizis is vagyok."
"– Neked van egyfajta beteges vonzalmad a gardróbszekrényekhez?"
"– Ne siránkozz már! Egy karcolás sincs rajtad."
" Talán mert amíg te arra lennél féltékeny, ha megcsodálnék egy csinos nőt, addig én férfiként attól kapok agyfaszt, hogy kötődsz egy másik férfihoz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése