2019. április 11., csütörtök

Ella Steel: Féktelen hajsza


Ella Steel: Féktelen hajsza


Fülszöveg: 
Mira Wright egy fiatal nyomozó, aki a múltban elszenvedett fájdalmait, a munkájában szerzett sikereivel szeretné felülírni. 
Társai körében elismert és határozott nő, de ez mind csak a felszín. 
Az egyik nyomozás során a sors összehozza egy titokzatos férfival, akivel együtt tölt egy szenvedélyes éjszakát. 

Jay Davis az elkövetett hibáit nem tudja maga mögött hagyni, hiába az eltelt évek… a bűntudat nem engedi. 

Mira az évekig gyakorolt önkontroll ellenére sem képes parancsolni magának. Úgy érzi meg kell ismernie a férfit és meg kell fejtenie a férfi testét beborító tetoválások jelentését. 

Boldogságra lelhetnek ennyi titokkal a hátuk mögött? 
Mindent megpróbálnak, hogy ez sikerüljön, kivéve az őszinteséget. 
Aztán egy nap el kezd felszínre törni a múlt…


"Nem véletlenül került a testére az a kép. Tudja, hogy előbb-utóbb minden kiderül… És én ott leszek. Én leszek az, aki feltárja a múltját." 



Értékelés:

Ezúttal nem én értékeltem, hanem engem értékelt Marilyn Miller, amit ezúton is köszönök neki! 

Azt kell mondanom, hogy egy újabb nagyszerű könyv született Ella Steeltől.

Pontosan azt kaptam az írónőtől, amit vártam. Egy küzdelmekkel és titkokkal teli, szenvedélyes, szókimondó könyvet. 
Számomra nem kérdés, hogy ez az eddigi legjobb könyve. Na de miért is?
Egyrészt mert nagyon valóságos. A karakterek, a történet maga az élet.
Egy olyan világba kalauzol minket Ella, ami néha brutális és kemény, de mégis igazságos. 


Egy olyan világba, ahol Mira tökéletesen megállja a helyét. Igen, Mira Wright egy kemény nyomozót testesít meg a történetben, aki a rendőrség kötelékében dolgozik.


Kemény és céltudatos nő. Akinek múltja van. Akinek nem volt könnyű élete. Aki bizalmatlan és tele van titkokkal, sebekkel. Ő azonban mégis kemény, szó szerint arcon köpi az életet. Mindig tudja mit akar, legyen szó munkáról vagy magánéletről. Itt megjegyezném, nagyon tetszik Mira karaktere. Nagyon tudtam azonosulni vele. Bár nem volt nehéz, köszönhető a nagyszerű leírásnak. Ella pontosan tudja, mikor mit, és hogyan adagoljon nekünk, olvasóknak.
Na de hogyan ível a történet?
Egyszerűnek és biztosnak hitt világa természetesen összeomlik, amikor belép az életébe a titokzatos Jay Davis.


Egy olyan férfi, akinek szintén múltja van, akit titkok vesznek körül.
De vajon mik ezek a titkok?
Egy véletlenszerű találkozás, ami mindent megváltoztat mindkettejük életében. Két kemény karakter magabiztos világa csak össze, és megkezdődik az igazi szenvedélyes adok, kapok.

Mivel mindketten nagyon határozott és erős egyéniségek, természetesen kitör a harmadik világháború kettejük között. Nem tudom más szóval jeljjlemezni, mert annyira pusztító és felemelő az, ami kettejük között zajlik.

Egyrészt pusztító, mert valahol mindig csak bántják egymást. Miért? A bennük lappangó elfojtott érzelmeik miatt. Amit egyikük sem akar a felszínre engedni.
Miért felemelő? Mert mikor összekapcsolódnak, tökéleteset alkotnak. És nem csak testileg, hanem lelkileg is.
Egy olyan történetnek lehetünk a részesei, ami tele van titkokkal, haraggal, sötétséggel, elfojtott érzelmekkel. És ahogy olvassuk a tökéletesen megírt sorokat, oldalról oldalra, tudni akarjuk, hogy mi lesz a vége. Tudni akarjuk, hogy két sebzett lelkű ember tud-e még igazán szeretni. Felül tudnak-e emelkedni a maguk köré húzott falakon.

Szenvedélyes és mindent elsöprő érzelmi hullámvasútra ülünk fel.

Egy biztos!
Mi is akarunk, én legalábbis biztos, egy titokzatos Jay Davist. Engem levett a lábamról, nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan ér véget kettejük története.
Kíváncsi vagyok, hogy mik azok a titkok, amiket ennyire el akar rejteni.
És nagyon szurkolok Mirának, hogy legyen ereje kitartani egy olyan ember mellett, aki ennyire kemény, ennyire távolságtartó, de mégis a legvonzóbb férfi a világon.
Köszönöm szépen, hogy olvashattam a könyvet. Ismét tökéleteset alkottál.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 Ella Steel MEGLEPETÉS!  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Na, jó nem húzom tovább az ...