Ella Steel olvas: R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

Fülszöveg:

1860. Róma.

Blanca egy gazdag, nápolyi kereskedő lányaként, álnéven – életét kockáztatva – nyer felvételt a Sant'Ambrogio zárdába.

Marco Fiore, a volt vatikáni nyomozó azzal bízza meg, hogy szerezzen bizonyítékot Maria Luisa zárdafőnöknő gyalázatos tetteire.

Blancának nincs más választása, a tét a szabadsága és a húga jövője.

Miközben a lány elviseli a megaláztatásokat, a zaklatásokat, a testi és lelki kínokat is a küldetés érdekében, Marco igyekszik a Vatikán magas rangú hivatalnokairól lerántani a leplet.

Nyomozásuk során olyan mocskos titkokra derül fény, melyeket korábban a sokat megélt Fiore is elképzelhetetlennek tartott.

Mire képes egy meggyötört, fiatal nő, ha szembekerül a sátáni kegyetlenséggel?

Vajon születhet-e szerelem a Gonosz árnyékában?

A történetet valós események ihlették.

Értékelés:

Az első rész elolvasása után volt némi hiányérzetem, de ez egyáltalán nem a könyv hibájaként róható fel sokkal inkább az ajánlókénak. Azok ismeretében, talán kicsit mást vártam, de a folytatás előtt töröltem a fejemből az ezek által kialakult képet. Ekkor már tudtam, hogy ez a történet merőben más, mint Az ártatlan trilógia... Na, nem minőségben, sokkal inkább műfajilag. Az ártatlan számomra mindig is első helyen lesz, Angelika írásai közül, de ez nem azt jelenti, hogy a Mennyei bűnök ne állná meg a helyét. Sőt! Ahogy haladtam az oldalakkal úgy emeltem egyre magasabbra a kalapomat az írónő előtt. Eszméletlen háttérmunka áll emögött a könyv mögött, amit olvasmányosan és érthetően megfogalmazva ad át az olvasóknak.
Ez a könyv egyszerre megbotránkoztató és lélekerősítő... Megbotránkoztató, hisz tudjuk, hogy valóságon alapul... Szörnyűségeken...

Lélekerősítő, mert megmutatja, mennyi fájdalmat képes elviselni az ember, ha tudja, hogy van kiért és miért.
Ahogy az elején leírtam műfaját tekintve, nem az én stílusom, de ettől függetlenül képtelen voltam hosszabb ideig megválni a leírt soroktól.
Blanca nyomozása, félelmei, kitartása teljesen magukkal ragadtak. Ott voltam vele. Éreztem az izgalmát, az ereiben lüktető vért, a fájdalmat, a kínt, a megnyugvást, amit Marco jelenléte hozott el neki. Mert igen... Habár igencsak halvány ez a szál, de azért ebben a könyvben is van egy férfi, aki mindent megtesz a főhősnőért, azért, hogy segítse a nyomozást. A kezdeti indok persze idővel kezd megváltozni...

De én továbbra is azt mondom, hogy itt nem ez volt a fontos momentum.
A Mennyei bűnök teljesen másról szól...
Visszautazhattunk az időben, hogy megismerhessük az 1860-as évek Rómáját.
Betekintést nyerhettünk a katolikus egyház életébe, a zárdákban folyó üzelmekbe. A regény megmutatja, hogy milyen hiszékenyek is tudunk lenni, mi emberek... Mennyire befolyásolhatóak vagyunk, ha kellő bizonyítékot kapunk egyes események alátámasztása érdekében. Megmutatja, milyen messzire képesek elmenni az emberek, hogy magasabbra jussanak, hogy azt sem veszik figyelembe, ha eközben másokat tönkretesznek, sárba tipornak esetleg aláírják a halálos ítéletüket.

Igen, a Mennyei bűnök nem csak az adott kor sajátosságait tárja elénk... Bőven akad benne olyan dolog, ami elgondolkoztathatja a mai világban élő embert is... Többek között rávilágít arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a megdönthetetlennek tűnő bizonyítékok is semmivé válhatnak, ha pénzzel és hatalommal kerülnek szembe...
De hogy hogy végződik, Blanca Riva... Jobban mondva Christina Rivera nyomozása?
Annyit elárulok, hogy meglepő és brutális fordulatokkal tarkított az útja, hogy aztán a végén... megpendítsen egy olyan húrt, amire azt hiszem senki nem számított...
Vajon ez alapkővel szolgál a folytatásnak? Én biztosan ki fogom deríteni!