Anne Priest: Angyalkönny

Anne Priest: Angyalkönny

Fülszöveg: 

„Az arkangyalok ideje lejárt! Új isten születik…”
A város legerősebb arkangyala meghalt. A megmaradt háromra: Gabrielre, Rafaelre és Urielre hárul a feladat, hogy felkutassák a gyilkosát és bosszút álljanak rajta. Ám ezek az angyalok nem hófehér szárnyakon érkeznek. Hús-vér emberek, de hatalmukat így sem meri senki megkérdőjelezni. Vagy mégis?
Gabriel épp akkor veszíti el a hidegvérét, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, de képtelen ellenállni Sarah-nak.

Vér, szex, árulás és gyilkosság, pimasz narrációval megfűszerezve.
Ezt az Angyalkönnyet nem kell dílertől beszerezned. Vedd meg most a saját adagodat!

Hogy mióta vártam erre a könyvre?
Nagyon régóta. Több mint egy éve. Amikor a szerző bemutatta egy írói nap alkalmával, pár részlet elolvasása után tudtam, hogy nekem kell ez a könyv.

" – Ha bejelentem, hogy hozzám tartozol, akkor az életed, már soha nem lesz a régi."

Értékelés: 

A sötétséghez lehet vonzódni? – merül fel az olvasókban a kérdés egy-egy ilyen történt olvasásakor.
Ó, de még mennyire!
A lényeg csak annyi, hogy az a személy, aki mások szemében öl és pusztít, minket kényeztessen, megvédjen és kitüntessen a figyelmével.

Hogy Gabriel megtette-e ezeket?
Egyértelműen!

A történetről. 
Én szeretem az ilyen témájú könyveket és ez szépen fel volt építve. Az egyetlen, ami talán bosszantott, hogy Gabriel kevésbé volt gyanakvó, mint én...

 Redcliffe a nyomozó, aki fogadalmat tett. Aki mindent megtesz, hogy börtönbe jutassa az arkangyalokat...

Az ilyen történetben, mivel a főhős a rosszfiúk táborát erősíti általában a rendőrök ellen vagyok, most mégis drukkoltam Redcliffnek, még ha nem is mindenkivel szemben, igen én már az elején éreztem, ami a végén felmerült...
Na és persze ez a történet is bebizonyítja mennyire semmit sem ér az igazság a hatalommal és pénzzel szemben. 

Romamtika és krimi szál... Hogy zavarta-e, hogy a romantika kapta a főszerepet? Nem. Sőt. Én inkább vagyok szerelmi szál párti, persze emellé jöhet szinte bármi. Így nem bántam az arányok elcsúszását.

Gabriel testőrein, Sarah vakmerőségén jókat mosolyogtam. Jachton történt események külön aranyosak voltak, már ha lehet ezt a szót egy ilyen történetre használni...

Nézzük a címet adó angyalkönnyet... A drog, ami szinte azonnali függőséget okoz, pláne, ha az összetételt direkt úgy változtatják meg, hogy a hatása azonnali és több esetben halálos legyen... 
Grace sorsa is borítékolható volt, ebben az esetben is inkább Sarah-t sajnáltam...
Uriel... szintén. De nekem itt is volt illetve inkább van egy sejtésem, hogy az embereket oly nagyon befolyásolni tudó arkangyal keze van a függőség kiújulásában is. Remélem erre a válaszra nem kell sokat várni...

És akkor most jöjjön az, amit egy kicsit hiányoltam, noha nem azért, mert én minden történetben megkövetelem a szexjeleneteket... Csupán azért volt bennem hiányérzet, mert fel volt sorolva a hátoldalon, mint megjelenő "összetevő". Eszerint viszont igenis hiányoltam. Pláne egy olyan fickótól, mint Gabriel...

Sok szemszög. Engem nem zavart, sőt. Én nagyon szeretem az ilyen sok oldalról bemutatott sztorikat. És, hogy ez mind E/1 -ben történt külön plusz pont nálam.

Kínzás... Az egyetlen jelenet, amikor felszisszentem... áh. Na, itt érződött, hogy Gabriel is igen brutális tud lenni, talán még brutálisabb, mint a legelején az a pár gyors kivégzés...

Ha nem zavar a vér, a brutalitás, a leplezetlen szókimondás, és ha emellett szereted a romantikát, akkor ez a te könyved.