R. Kelényi Angelika: Az ártatlan - A grófnő árnyékában

R. Kelényi Angelika: Az ártatlan - 

A grófnő árnyékában

 

Fülszöveg:  

1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.

Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?

Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek.
Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki. 

Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 410

Rejtélyes, lebilincselő, megrázó!

"Akarattal választ engem mindig a megmentőjének?"

 

Értékelés: 

 Szeretem a történelmet, sőt  kifejezetten érdekel a régmúlt, a szokások, az emberi kapcsolatok... Mégis sokat várt rám a regény, hogy a kezembe vegyem... Féltem, de a kíváncsiságom, hogy megismerjem Flóra történetét legyőzte a félelmet. Amikor neki kezdtem még fogalmam sem volt, hogy milyen világba csöppenek. Egy világba, amelyből képtelen leszek kihátrálni. 

Már az első oldalakon éreztem, hogy tudnom kell milyen titkokat rejt a csejtei vár. A történet egy percig sem titkolta, hogy fel kell készüljek kegyetlenségre és megannyi vérre, mégis megrázó volt szembesülni az igazsággal. 

A történet kegyetlenségét oly módon töri meg a titokzatos Mariani jelenléte, és a humor, ami szinte hihetetlen. 

Egyszerűen képtelen voltam letenni, amíg meg nem tudtam az igazat. Annyira akartam tudni és aztán... darabjaimra hullottam és még apróbbakra. Az írónő tönkretett lelkileg, de szerencsére ott volt nekem Lorenzo Mariani...   

 

És igen, az egyik gyengém, a mindig jókor, jó helyen felbukkanó hős lovagok, kik megmentik a nőt, ha bajba sodorta a kíváncsisága, vagy makacssága. Még akkor is, ha nem szánt szándékkal vannak ott, csak éppen nem mentek messzire. 

Imádtam Flóra és Mariani szócsatáit, évődéseit. Annyira jól átadta az érzéseket, a vágyat, a féltést. 

 

És azt kell mondanom, hogy Mariani a történelmi regények legimádnivalóbb seggfeje. 

 Kedvenc idézetek:

 

 "Ó, boldogok a tudatlanok, mert nem nehezedik rájuk a valóság terhe!"

" – Nem biztos, hogy amivel még nem találkoztunk, az nem is létezik."

" – Hölgyem -bólintott. – Látom kegyednek legfőbb szórakozása a hallgatózás."

" -Megszánt?
Megvonta a vállát.
– Lehet – mondta, tekintetében azonban nem láttam szánalmat. – Vagy talán keresem az egyetlen tiszta lényt ebben a sötét történetben, hogy ne veszítsem el a józan eszemet."

" – Azt is mondták, hogy őrzött kegyelmed.
– Nem őriztem. Csak nem mentem messzire."

" – Igen szépen megköszönhetted neki, hogy összelapátolt az udvarról, mert úgy vigyorgott, amikor olvasta az írást, mint egy jóllakott macska."

" Azért duzzog kegyed, mert nem tűrök ellenvetést, vagy azért, mert nem csókoltam meg?"

" – Sose harcoljon az ember egy nővel, mert mindig alul marad.
– Látja, kegyelmed, ez egy nagyon bölcs gondolat – mosolyodtam el, és felnéztem rá."