Baráth Viktória: A főnök

Baráth Viktória: A főnök 

Fülszöveg:

Valóban ​te irányítod a saját életedet? 
Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni. 
Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 378

Megrázó, szívfacsaró, letehetetlen! 

"Mindenkinek el kell döntenie, hogy vadász vagy préda akar lenni, én pedig azon az estén tisztán láttam magam előtt, hogy soha többé nem lehetek préda." 

Értékelés: 

Már régóta a birtokomban van a könyv, de eddig ellenálltam neki, mert tudtam mi lesz a vége. Mégis csábított, hívogatott és végül beadtam a derekamat. A szívemet megacéloztam, jégpáncélba bújtattam, de ez ellen, ami velem történt tehetetlen voltam. Olyan örvénybe kerültem, amiből nem tudtam szabadulni. Egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet, a szívem pedig egyre kevésbé érezte magát biztonságban... 

Érdekes volt erről a világról, ebből a megközelítésből olvasni. Furcsa, hogy pár kérdés és nézőpont feltárása, mennyivel másabb szemszögbe helyezi a dolgokat. 

A kérdések egyre csak jöttek, és egy idő után azon vettem magam észre, hogy én sem tudom megválaszolni őket. 

Egyértelmű, hogy Ryan bűnös, alvilága férfi, de mégis mennyire? Ki a rosszabb? 

Megértem Anát, hiszen Ryan mellett lett valaki, elismerte a tudását, bízott benne. Őt sohasem bántotta, miért is ne keltette volna életre a benne lakozó figyelemre és odaadásra éhező nőt? 

Hiába Ryan sokatmondó tettei, ha a szavai mögött nem fedezünk fel érzelmeket. Ez a rideg kimértség Anát is többször elbizonytalanítja. Vajon ő is csak egy eszköz vagy annál sokkal több? 

Aztán elérkezik a pont, amikor minden megváltozik, de kinek jó ez? Lehet élni boldogan ilyen körülmények között? Meg lehet találni az egyensúlyt? Kiben bízhatunk? Honnan tudhatjuk, hogy benne tényleg megbízhatunk? 

A vége pedig... nem győzött meg, azt kell mondanom erről majd még tárgyalunk kedves Írónő! 

Ha szeretnél egy izgalmas történet részévé válni, és megismerkedni Ryannel, aki titokzatos, szexi, és gondolkodás nélkül fegyvert ránt, ha egy másik tag akár csak egy ujjal is hozzád ér, csak ajánlani tudom. 

Kedvenc idézetek: 

"Azt hiszed, hogy hülye vagyok, de nem azért jutottam el oda, ahol most tartok, mert egy agyatlan piti kis bűnöző vagyok. Ismerem az embereket, csak rájuk kell néznem, a szemükbe, és tudom, hogy igazat mondnak-e, vagy hazudnak."

"Nem azt akarom, hogy jófiú legyél, hanem azt, hogy csakis az én rosszfiúm maradj." 

"Ha akár egy férfi is azt hiszi, hogy parancsolgathat nekem és felülkerekedhet rajtam csak azért, mert nő vagyok, hát nagyon tévednek."

"Ahogy fokozatosan beleláttam a világába, ahogy magába szippantott ez az élet, úgy értettem meg egyre jobban őt is." 

"Összeszedtem minden energiámat, de még így is olyan gyengére sikeredett az ütésem, hogy a zsák meg sem moccant. Egy lágy szellő jobban kibillentette volna. 

– Wow, hát ez kurva gáz volt – szólt be Ryan. 
– Nem mondod?" 

"– Baszódj meg! – vágtam a fejéhez. 
– Rendben, most rögtön, vagy ráér később is?"

"– Nem akarom megfogni – ráztam a fejem. 
– Nem a farkamat nyomom eléd, ez csak egy pisztoly, nem kell tőle félned! 
– Miért, a farkadtól kéne?"

"– Majdnem elcseszted az egészet! – mondta már halkabban, de a dühtől még mindig remegő hangon. De ezt leszámítva… – A fejét csóválta, miközben vett egy mély levegőt. – Egy kibaszott istennő voltál odabent!"

" Elég elcseszett egy kapcsolat volt a miénk, de boldog voltam a tudattól, hogy hiába a sok szenvedés és stressz az egész napos munkától, esténként mellette leltem otthonra és megnyugvásra." 

"Igen, szerelmes voltam, és tudtam, hogy ő is szeret engem, még ha nem is mondta ki soha, de bizonyította a tetteivel és gesztusaival, ez pedig sokkal többet ért számomra, mint egyetlen szó."