Ella Steel Sors-Döntő beleolvasó 2.

Ella Steel: Sors-Döntő beleolvasó 2.

Fülszöveg: Evan Keller egy feltörekvő rockbanda tagja, akinek meghiúsulni látszanak az álmai. A teher, ami a vállát nyomja már túl sok neki. Segítséget kell kérnie, de ezt nem teheti meg nyíltan, mert az csak tovább rontana a helyzeten. Vajon megtalálja a megfelelő embert?
Haley Benett egy elszánt, makacs, fiatal nő, aki bizonyítani akarja leendő hivatása iránti elkötelezettségét.
Egy hétköznapi történet, egy nem hétköznapi szerelemről. Egy kapcsolat, ami már az első személyes találkozó előtt elmélyül.
Két szív és egy nagy szerelem.
Vajon az egymás iránt érzett szerelmük elég erős ahhoz, hogy legyőzze az élet által eléjük sodort akadályokat? Megismerhetjük félelmeiket, küzdelmüket, kitartásukat és egymásba vetett bizalmukat.
Ebben a történetben bármi megtörténhet, hisz a sorsunkról mi magunk döntünk.

A részlethez kapcsolódó videó: 

Részlet: 

Haley

Eszméletlen, mit hoz ki belőlem ez a pasi… és a tudat, hogy a többiek tisztában voltak vele, hogy valami egészen mocskosat művelünk, teljesen zavarba hozott. Próbáltam ugyan elütni a dolgot, de nagyon nem vártam a következő szembekerülést a srácokkal. A kínos gondolatokat Evan előző vallomása teljesen semmissé tette. Tudtam, hogy szeret, egyértelmű volt. A viselkedése elárulta az érzéseit, de így, hogy kimondta, teljesen valódivá vált, már nem csak az én képzelgésem volt, nem én láttam bele többet, mint ami.

Kimondta, kimondta, hogy szeret, ezt el sem hiszem.

– Most az előző kijelentésem, vagy a fiúk leleplezése okozott ilyen örömöt neked? Vigyorogsz, mint a vadalma – jegyezte meg nevetve és nyomott egy vérpezsdítő csókot a nyakamra.  

– Öhm… Azt hiszem, az előző kijelentésednek örülök… – vallottam be, és fülig elvörösödtem.

– Mi történt, kicsim, megleptelek? – szaladt fel a szemöldöke, amit megint huncut mosolya követett.

– Nem, nem leptél meg, tudtam – néztem rá határozottan. – Na jó, de. Habár éreztetted, így hallani sokkal másabb. Tudod, tudtam én, csak nem sejtettem – vigyorogtam rá. –  Én is szeretlek – mondtam, és újra csókban forrtunk össze.

– Már azt hittem te sosem mondod ki – jegyezte meg enyhe éllel a hangjában, miután elváltak az ajkaink.  

– Kimondtam volna én ezt már az első este is, de féltem, hogy berezelsz és lelépsz – vigyorogtam.

– Nem vagyok az az ijedős fajta – csókolt meg vigyorogva.

– Azt sosem lehet tudni. Még mindig jobb félni, mint megijedni – húztam mosolyra a szám.

– Szóval… Szerinted, úgy nézek ki, mint egy beszari alak? – kérdezte és újra magasra szökött a szemöldöke.

– Nem. És nem is ezt mondtam. Csak tudod… A férfiak… Nem azok az érzelgős típusúak, vagy legalábbis a kimondott érzelmek sokszor megrémítik őket, ezért inkább kimutatják, mintsem kimondják – próbáltam megmagyarázni az álláspontomat.

– Jó, de én különb vagyok mindenkinél – váltotta fel komor tekintetét, pajkos vigyora.

– Pedig észrevételeim szerint te sem vagy a szavak embere… – dugtam ki rá a nyelvemet.

– Lehet, mert én dalban mondom el – mutatott a szívére egy nagy sóhaj kíséretében és gyengéden megcsókolt.

A csókot megszakította, és az ágy mellett lévő szekrény fiókjában kezdett matatni.

– Tessék – nyomott a kezembe egy kisebb füzetet.

– Ez meg mi? – néztem rá kíváncsian.

– Olvasd el! – utasított. – Ez a füzet tele van az érzéseimmel – adta elő megint a hősszerelmest. Gyorsan végigfutottam, és kikerekedett szemmel fordultam felé.

– Nem teljesen értem, mit is szeretnél ezzel.

­– Ezután a menet után rá kellett jönnöm, hogy már régóta várok rád – vigyorgott.

­– Miért is? – adtam továbbra is az értetlent.

– Ezt még az első sms előtt írtam.

– És ez én lennék?

– Valld be, amit most csináltál… hát… na. Igen. Az én kis vadmacskám – mondta, és máris ott folytatta volna, ahol az előbb abbahagytuk.

– Szóval szerinted nem fecsegek és szófogadó vagyok? – kérdeztem vigyorogva.

– Na jó, talán nem minden igaz rád. Igen, néha egy kicsit sokat fecsegsz, és szófogadónak sem neveznélek, de a ruhámat letépted – röhögte el magát.

– Szóval összegezzük – tettem karba a kezem. – Egy szószátyár, locsi-fecsi kis szajha vagyok, szerinted?

– Nők… – sóhajtott. – Hogy veletek nem lehet viccelni sem.

–  Magyarázd el, és utána lehet, hogy nevetni is fogok.

– Csak hogy tudd, bár két perccel ezelőtt éppen te mondtad… szóval, egy pasi nem szokott ilyet, de nem szeretem, ha durci vagy, ezért... Igen, te vagy az én kis vadmacskám, az egyetlen, mielőtt megkérdeznéd. A fecsegő kis szádat pedig imádom, bármit is csinálsz vele. – Ahogy utat törtek az agyamig az utolsó szavai, felkaptam egy párnát és hozzávágtam.

– Bunkó! 

– És te pont így szeretsz! – rántott megint magára.

– Nem ellenkezem – tapadtam érzékien a szájára, de a füzetet nem engedtem el. Észrevétlenül lapoztam egyet.

– És ez? Ezt kinek írtad? – szakítottam félbe a csókot.

– Melyiket? – kérdezte miközben gyengéd csókokat lehelt a nyakamra.

– Ezt: Írok egy dalt, de a szavak porba hullnak – olvastam fel az első sort.

– Ja, azt is neked – folytatta a kényeztetést.

– Miii? – toltam el magamtól hirtelen. – De miért? Most akkor, te… – kerestem a szavakat, és a szívem hirtelen fájdalmasan kezdett zakatolni.

– Haley – szólt rám aggodalmasan. – Ne vegyél már mindent olyan komolyan!

– De… – néztem rá könnybe lábadt szemmel.

– Kicsim – simított végig az arcomon. – Tudod ezt mikor írtam?

– Mikor? – hüppögtem.

– Amikor azt mondtad szívesen feküdnél Larry ágyába.

– Óóó – tátottam el a számat a meglepetéstől. – Téged ez ennyire megviselt?

– Mondjuk úgy, megihletett. Úgy kevésbé nyálas… – forgatta a szemét.

– Pedig, ha nem lennél ilyen menő rocker még azt is mondanám, hogy cuki vagy – rebegtettem felé a szempillámat.

– És ez pasi nyelven annyit jelent ciki, szóval köszi, de nem kérek ilyen jelzőket – húzott megint maga felé.

– Evan – szóltam rá.

– Most mi van? Megbeszéltük vagy nem?

– De – adtam be a derekamat és viszonoztam lágy, érzéki csókját.  

Ha tetszett a részlet, ne hagyd ki a nyári akciót!