Sors-Fordulat Beleolvasó
Az edzés viszonylag gyorsan lezajlott és nem volt semmi komolyabb teendőm. Így volt időm gondolkodni. Arra a döntésre jutottam, hogy átveszem a hatalmat. A masszázsnál nálam van az erő és ezt fel fogom használni. Az autóban apróbb pillantásokat váltottunk, de nem hagyhattam, hogy eltántorítson a tervemtől.
– Örülök, hogy újra eljössz segíteni – szólalt meg váratlanul.
– Mint mondtam, ez csak természetes. Segítek, ahol tudok.
– Persze, tudom, de akkor is jól esik, hogy időt szakítasz rám. Biztos van más elfoglaltságod is.
– Tulajdonképpen ráérek – vontam meg a vállamat.
– És a pasid ezt elnézi? – tért át a lényegre. Szóval komolyan ismerkedünk… – vágott fejbe a felismerés.
– Nincs barátom, vagy szerinted engedném, hogy hozzám nyúlj, ha lenne? – szaladt ráncba a homlokom.
– Jogos. Elnézést. Hülye vagyok.
– Semmi gond. Felejtsük el – legyintettem. – Ezt már korábban is észrevettem – mosolyogtam kacéran.
– Köszönöm, ez igazán kedves – húzta gúnyos mosolyra a száját. – Nem csak ügyes, de merész is. Nekem nő még soha nem mondott eddig ilyet – mosolyodott el most őszintén és végigsimította a combomat, amitől teljesen kivert a víz. A tenyerének érintése égette a bőrömet. Kirázott a hideg a jól eső forróságtól.
– És te mit keresel itt, ebben az eldugott kisvárosban?
– Nem érdekes. Te sokkal érdekesebb vagy – simította végig újra a combomat. Vajon miért terel? – Régóta focizol? – kérdezte, hogy még véletlenül se kelljen válaszolnia az én kérdésemre.
– Kiskorom óta ez a hobbim.
– És a gyógymasszázs?
– Az nem a hobbim, de nagyon fontos számomra. Szeretek segíteni másokon és megismerni az emberek lelkét. Tudod, sokszor nem csak egy sérülést, de egy emberi lelket is ápolok a kezelések alatt.
– Hogy beszélhetsz ennyire éretten, amikor még szinte gyerek vagy?
– Áú – szisszentem fel.
– Valami rosszat mondtam?
– Nem vagyok gyerek – mondtam kedvetlenül.
– Nem, tényleg nem – húzta végig az ujját ezúttal az ajkamon.
– Örülök, hogy ebben egyetértünk.
– Te egy kivételesen gyönyörű, fiatal lány vagy – folytatta a bókolást, amitől azt hittem kifordulok az autóból. Nem mertem ránézni. Vissza kellett nyernem a testem felett az uralmat.
Már percek óta a szálloda előtt álltunk, mégsem szállt ki egyikünk se.
– Lassan be kellene menni és megkezdeni a kezelést – találtam rá a hangomra.
– Igazad van – szállt ki az autóból. Én még betettem a telefonomat a táskámba, és mire nyúltam volna a kilincsért, ő már kitárta nekem az ajtót.
– Köszönöm – hebegtem újra rám törő zavaromban.
A szobába érve belekezdtem a mondandómba, mert egy igazán fontos kérdés eddig tisztázatlan volt. Ez igencsak megkérdőjelezte szakmaiságomat, és nem kevés ideig hallgattam Dr. Solis kioktatását, a szétszórtságomról. De mentségemre legyen mondva, hogy erős érzelmi befolyásoltság alatt álltam.
– A múltkori alkalmakkor nem voltam elég precíz, ami a munkámat illeti – kezdtem bele, ahogy leültem az ágy szélére.
– És ez mit is jelent? – érdeklődött Ethan.
– Azt, hogy elfelejtettem megkérdezni, meddig volt begipszelve a lábad.
– Hat hétig, de hisz ezt már kérdezted.
– Nem mennyi ideig – forgattam a szemem. – Milyen magasan – mutattam a saját lábamon.
– Ja, vagy úgy! Combközépig – húzta vigyorra a száját, rögtön megértette a lényeget.
– Francba – sóhajtottam. Kár volt megkérdezni, főleg, hogy látszólag leginkább a vádli körüli rész szenvedte meg. Igaz, nem lenne szép dolog, fél kezelést adni, ha már azt ígértem számíthat rám. – Oké, akkor, ha megengeded, megnézem feljebb is, hogy mi a helyzet – fújtattam.
– Tessék! – mutatott magára. – Tied a pálya – kacsintott rám. Ó, de utálom most…
Megköszörültem a torkomat és felnéztem rá, már attól zavarba jöttem, amire meg akartam kérni. Hogy kérjem meg rá, hogy vegye le a rövidnadrágját? Otthon kellett volna maradnom… csessze meg!
– Ethan!
– Igen?
– Mielőtt bármit is beleképzelnél, tisztáznám, hogy a masszírozás miatt szükséges…
– Mondd, mit kell tennem?
– Levennéd a rövidnadrágodat? – mondtam olyan halkan, hogy szerintem az is csoda, ha meghallotta.
– Nem kell kétszer kérned – pattant volna fel, de félúton éles fájdalom nyilallhatott bele, mert visszaült az ágyra.
– Ennyire fáj? – kérdeztem.
– Ááá nem, csak rájátszok – morogta.
– Óóó, a férfiak, ahhoz nagyon értenek – kacagtam.
– Megkérhetnélek, hogy nem nevetsz, amikor halálomon vagyok? – morgott.
– Bocsi! – kaptam a szám elé a kezem, hogy visszaszorítsam a feltörő nevetésemet.
– Gyere, segítek – váltottam magabiztos énemre. Egy gyors mozdulattal hanyatt döntöttem az ágyon. Elé térdeltem és…
– Biztos vagyok benne, hogy segítene, de komolyan ezt akarod? – röhögte el magát.
– El is mehetek, ha akarod! – mordultam rá.
– De még mennyire, hogy akarom. Azt akarom, hogy alattam menjél el, sikoltozva.
– Szevasz Ethan! – álltam fel idegesen.
– Jó, leállok. Várj! – kapta fel a fejét és reménykedve nézett rám.
– Ígérd meg! – utasítottam, olyan szigorúan, amennyire csak tudtam, de legbelül élveztem, hogy ilyen reakciókat váltok ki Ethan Sharpból.
– Megígérem! – tette a szívére a kezét.
Megemelte a csípőjét, így lejjebb tudtam húzni a nadrágját. Miután már csak egy bokszer volt rajta, felsegítettem a lábát az ágyra. Mélyeket kellett lélegeznem, hogy megőrizzem a hidegvéremet. Itt feküdt előttem egy szál alsónadrágban az a férfi, akiért kislány korom óta odáig vagyok. Végem. Vettem még egy mély lélegzetet és utána kifújtam magamból a feszültséget. Felkészültem. Leültem és elkezdtem a masszázst. Alulról haladtam egyre feljebb és feljebb. Amikor a térde felé értem, pánikba estem. Én erre képtelen vagyok, nem tudom végigcsinálni. Lassítottam a tempón és megálltam azon a ponton. Úgy tettem, mintha pontosan azt tenném, amit tennem kell. Újra nyugalmat erőltettem magamra, rettenetesen kellett koncentrálnom, hogy be tudjam fejezni, amit elkezdtem. Feljebb csúsztattam a kezem és szó szerint, éreztem, ahogy eszméletlen sebességgel áramlik a vér, egy bizonyos pontja felé. Felnéztem és szembe találtam magam dudorodó férfiasságával. Tovább emeltem a tekintetemet. A fejét teljesen belemélyesztette a párnába és pont úgy nézett ki, mint akit éppen… áhh! Ehhez én kevés vagyok! Huh! Nagy levegő Rosie! Ne aggódj! – nyugtattam magam. Remegett a kezem, de eldöntöttem, hogy én nyerek. Folytattam. Körkörösen masszíroztam egészen a bokszer szárának kezdetéig. Tettem még rá egy kis olajat és folytattam. Majd elindultam lefelé és utána újra fel. Kezdtem belejönni. Élveztem. Láttam, hogy nem tud uralkodni magán. Az érintésemmel az őrület határára kergettem. Lassan és érzékien masszíroztam. Alapos munkát kellett végeznem, ha azt szerettem volna, hogy újra a régi legyen. Az, hogy ő eközben valószínűleg a kínok kínját élte át, ahogy magával viaskodott, csak még több önbizalmat adott. Már nem zavartak a testi reakciói, sőt, kifejezetten élveztem a helyzetet. Néztem, ahogy behunyt szemmel, fogát összeszorítva próbálta átvészelni a kezelés idejét. Csakhogy nekem eszem ágában sem volt befejezni. Már rég letelt egy normális kezelés ideje, de nem álltam meg. Kíváncsi voltam, meddig bírja. A következő pillanatban felült és ijedtemben feljebb csúszott a kezem. Megérintettem az alsónadrágjában feszülő férfiasságát, ami megrándult a kezem alatt.
– Jaj! Elnézést! Esküszöm nem direkt volt – hebegtem-habogtam teljesen elvörösödve. Lenéztem a kezemre és csak akkor fogtam fel, hogy továbbra is fogom a… jesszusom! Elkaptam a kezem és lesütöttem a szemem. Na, ennyit a magabiztos Rosie-ról. Már megint egy hülye kislány vagyok. Biztos vagyok benne, hogy így gondolja.
– Pedig már azt hittem, lesz kellemes része is a kezelésnek – hallottam meg Ethan hangját.
– Kérlek, ne nehezítsd meg ezt nekem! – néztem a szemébe. – Jobb, ha most elmegyek – felpattantam, de mielőtt elhagyhattam volna a szobát, muszáj volt lemosni a kezemről az olajat. Gyors léptekkel bementem a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót. Biztos, ami biztos. Kezet mostam és felfrissítettem az arcomat egy kis hideg vízzel. Kellett még pár perc, amíg lenyugodtam. Ez a pasi teljesen megzavarja a fejemet. Nem tudok magamnak parancsolni. Mi a frászért van rám ilyen hatással? Én mindig józan és megfontolt, felelősségteljes lány voltam, de ha vele vagyok… azt sem tudom, mit csinálok. Jól van Rosie. Semmi gond. Csak ki kell innen sétálnod, és el kell hagynod a szobát. Meg tudod csinálni – bíztattam magam. Vettem egy nagy levegőt és elfordítottam a kulcsot a zárban. Felszegtem a fejem és kiléptem. Azt hittem elájulok, amikor kilépésemkor neki ütköztem Ethannek. Lazán, az ajtófélfának támaszkodva várt rám. Egy szál alsónadrágban, ezzel közszemlére téve kidolgozott felsőtestét. Azt a rohadt… ez meg mégis mit akar? Hiába próbáltam elszakítani a tekintetemet róla, nem ment. Többször is végigmértem. Szótlanul meredtem rá, mert nem engedett elmenni maga mellett. Kezdtem pánikba esni, menekülni akartam. Féltem, hogy mi történhet, ha a közelebb jön. A múltkori csókra gondoltam, és arra, hogy mi lett volna, ha akkor nem hagyom itt. Észrevétlenül a számhoz kaptam és az ujjaim elidőztek az ajkamnál, lehunyt szemmel élveztem a rám törő emlékeket. Kinyitottam a szemem és ijedtemben a testemhez szorítottam a karomat. Tudtam, hogy rajta kapott az előbbi álmodozásomon. Nem szabad hagyni, hogy hozzám érjen – ismételtem magamban.
– Ide figyelj tündérkém – kezdett bele hanyagul. – Szerintem mind a ketten tudjuk, hogy mire vágyik a másik.
– Igen, persze. Te arra, hogy újra focizhass. Én pedig arra, hogy végre leléphessek – válaszoltam olyan flegmán, ahogy csak tőlem telt.
– Szóval te nem érzed ezt a vonzást kettőnk között? – simított végig a karomon. Rögtön elkezdtem érezni a már jól ismert bizsergést, amit csak ő tud kiváltani belőlem. El kell innen tűnnöm, de nagyon gyorsan.
– Nem, nem érzek semmit, csak azt, hogy fogságba ejtettél és nem engedsz elmenni.
– Ugye nem gondolod, hogy bántanálak? – emelkedett meg a szemöldöke. A franc, még ez is piszok jól áll neki.
– Nem! De most hagyjál elmenni!
– Mondd! Miért menekülsz előlem folyton? Olyan rossz embernek tartasz engem? – Hogy is mondhatnám meg neki az igazságot? Azt, hogy a testem minden egyes sejtje csak rá vágyik. Azt, hogy csak azért akarok távol maradni tőle, mert tudom, ha csak egy centivel is közelebb engedem, akkor nem lesz megállás. Beférkőzik a szívembe és utána magamra hagy, a darabokra tört szívemmel.
– Egyáltalán nem menekülök előled. Egyszerűen csak dolgom van.
– Rosie! Mégis kinek akarod ezt beadni? Még te sem hiszed el, amit most mondasz.
– Lehet, hogy te nem hiszel nekem, de én akkor is az igazat mondom – bizonygattam tovább.
– Rendben. Akkor mondd a szemembe, hogy engedjelek elmenni és félreállok az utadból. – Felnéztem a szemébe, a pillantásunk abban a másodpercben eggyé olvadt. Nem tudtam megszólalni, leblokkoltam. Megbabonázott a tekintetével. Teljesen elgyengültem tőle. El akartam lépni mellette, de elkapta a karomat és magához húzott.
– Még nem hallottam. Csak egyszer kell mondanod és elengedlek – a lehelete az arcomat cirógatta. Újra ráemeltem a tekintetemet. Elmerültem a nézésében és próbáltam kiolvasni belőle, hogy vajon mire gondolhat igazából, de nem láttam benne mást, csak a tüzesen lobogó vágyat. Nem volt menekülésem. A testem feladta a harcot az elmémmel szemben. Ajkamat az övéhez érintettem, ő csak erre várt. A nyelve máris a számban volt és őrjítő tempóban fedezte fel minden egyes részletét. Rálelt a nyelvemre és érzékien kóstolgatta. A kezemet felcsúsztattam a testén egészen a tarkójáig. A fenekem alá nyúlt és felkapott az ölébe. A lábamat a dereka köré kulcsoltam. A fájós lába eszembe sem jutott. Eszemet vesztettem ölelő karjaiban. Mélyen magamba szívtam az ízét. Még életemben nem vágytam így férfi ölelésére és csókjára. Lassan hátrálni kezdett. Az elmém egy része továbbra is harcolt a rám törő vágy ellen, de úgy látszott, hogy csúnyán alulmarad a küzdelemben. Leült velem az ágyra. Végig simított a hátamon és benyúlt a pólóm alá. Ahogy egyre feljebb húzta a felsőmet, már nem volt közöttünk semmi. Bőr simult a bőrhöz. Éreztem, ahogy a mellkasához préselődtem. Bőrének érintése elvette a maradék eszemet. Hanyatt dőlt velem és próbált megszabadítani a felsőmtől. Már csak egy mozdulat hiányzott, de ahhoz el kellett szakadnunk egymás ajkától. Hangosan belenyögött a számba és elhúzódott.
– Rettenetesen kívánlak, te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam – suttogta miközben a felsőmmel babrált. Bőrének hiánya váratlanul ért, azonnal kijózanított. Csupasz bőrömet megcsapta a hideg, engem pedig arcon vágott a felismerés, ahogy a szavai eljutottak a tudatomig. Leugrottam róla, felkaptam a táskám, és már ott sem voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése