2017. december 10., vasárnap

Sütő Enikő: A szenvedély rabjai - Elmerülve




Sütő Enikő: A szenvedély rabjai - Elmerülve








Fülszöveg: 

Egy teljesen átlagos éjszakán találkoztam Connorral. 
Elégedett voltam az életemmel, a város legjobb gyermek pszichiátereként. 

Mi van akkor, ha nem voltam teljesen boldog? 
Mintha boldogság nélkül élni se lehetne. 
Pedig lehet. Nagyon is biztonságosan, nyugodtan, felesleges drámák nélkül.
Aztán ott ült előttem a férfi, aki minden szempontból tökéletes volt. 
Szexi, gazdag, beképzelt, arrogáns. A tökéletes figyelemelterelés szánalmas életemről. 

Vad ősi vágyat szabadított fel bennem, és közben észre sem vettem, 
hogy lebontotta a körém épített falakat. 

Vajon elég e ez nekem, hogy ne akarjak ösztönösen elmenekülni előle?


Kiadó: Magánkiadás
Oldalszám: 564 

Magával ragad és nem ereszt. Imádom! 

" Egy igazi seggfej voltam." 


Értékelés: 

A borítót egyszerűen IMÁDOM! 
Vajon jó, ha ismerjük az írót? Két évvel ezelőtt azt hittem ilyen sosem történhet velem. De mára annyi kedves írót ismerek, hogy hirtelen felsorolni se tudom, de térjünk vissza a kérdésre. Jó-e, ha ismerjük az írót... Eltudjuk mondani neki, hogyha tetszett a könyv, ha kérdés maradt bennünk megtudjuk tőle kérdezni. DE! És ez a legrosszabb de. Ha ő nem akar, akkor nem fog válaszolni, sőt direkt kínoz. Igen, saját tapasztalat mind két oldalról ismerem az érzést. Az író szereti megszorongatni az olvasóit, kétes elszólásokkal, félreérthető megjegyzésekkel. Nem véletlenül írtam ezt le... Sütő Enikő... Tudtam, tudtam és tudtam, mégis bízni akartam benne, hogy nem lesz fájdalmas a vége. Az írónő szerint ez nem függővég, de az én romantikus lelkemnek ez halálos és igen, ez függővég. Ez a történet nem érhet itt véget. NEM! Milyen a könyv maga? Letehetetlen, imádni való! Beszippantott és nem engedett, de a vége földbe döngölt. 

Adott két érzelmeket kerülő, szomorú múlttal rendelkező főhős.


Egy egyéjszakás kaland után, újabb és újabb követi egymást. De nevezhető ez még így, csak egy semmit sem jelentő kalandnak? Ugyanolyan, mint a többi? 
A szenvedély, az egymást iránt érzett szexuális vágyuk csak nem lángra lobbantotta a lapokat. 
Connor, az a tipikus seggfej, akit csak imádni lehet. 
Meg van mindene, még sincs semmije. Nem tud érezni? Nem tud szeretni? Ezt csak hiszi. Hiába a múlt sötétsége, ha szembekerülsz a végzeteddel. Hamar változik? Kifordul önmagából? Nem! Csak előjön az igazi énje, amit oly régóta rejteget. 
Romina, fájdalmas dolgokon ment keresztül, bezárta a szívét. Connor tökéletes női kiadása. De meddig menekülhetnek az érzelmek elől? 
Kialakul közöttük valami, sok titokról lehull a lepel... és a végén. 
Színjáték vagy valóság? 



Már most késő lenne, hogy a kezembe vegyem a folytatást. 
Enikőt ismerve lesz még itt ne mulass! 
Gratulálok kedves írónő, megint bedőltem. 
Írd gyorsan, mert így nehéz bármit is tenni! 
Köszönöm az élményt és a lehetőséget! 



Kedvenc idézetek: 


"A szívem zakatolni kezdett, ahogy megláttam a nevét villogni a kijelzőn. A tenyerem izzadt, a pulzusom gyorsult. Még a végén szívinfarktust fogok kapni egy rohadt hívástól."
  
"Hiába akartam tisztességes életet, ha egy tisztességtelen világból érkeztem. "

"Jól van a hülye barom, csak nem tudja, hogyan kell használni a telefon üzenet funkcióját."

"- Gratulálok, sikerült. Kibaszottul ki vagyok akadva, te pedig néhány percen belül halott vagy - feleltem, és újra felemelem az öklömet.

"Talán tényleg igent mondanék neki. Talán hozzámennék. 
Jézus, hogy járhatnak ilyen gondolatok a fejembe. Teljesen megőrjít és kikészít. "

"Egy szó jutott eszembe ebben a pillanatban: Tökéletes." 

"Nem jelentett semmit, amit mondott, mégis alapjaiban rengette meg az egész világomat." 

" – Nem hiszem, hogy nekem kell időpont a doktornőhöz! – feleltem nyugodtan. – A barátja vagyok!"




2 megjegyzés:

  1. Nagyon várom a folytatást...sokat ígér..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már kevesebb, mint egy hónap és itt a folytatás. A blogra már felkerült a második rész értékelése is. 😊

      Törlés

 Ella Steel MEGLEPETÉS!  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Na, jó nem húzom tovább az ...